Reggel korán indultunk Attival  a klinikára, valamiért nagyon keveset tudtam aludni, a melegre gyanakszom:-)  Időben sikerült odaérnünk a klinikához, így nem volt gond a parkolással.

A hematológián alig voltak 8 órakor, így hamar sorra kerültem a vérvételen. Utána be kellett ülni a transzplantosoknak kijelölt váróba. Kényelmes kis szoba, de a légkondi nagyon hideget fújt, így a vérvételes nővérke behozott nekem egy vastag takarót, nehogy megfázzak.

A doktornőm a transzplanton kezdett reggel (beöltözve), ahol egy hete még én is feküdtem. Kb. egy órát vártunk rá. Rögtön elsőnek behívott, ellenőrizte a vérvételi eredményeket: azt mondta szép a vérképem. A fehérvérsejtek száma kicsit alacsony - azok meg majd termelődnek úgyis, de a többi szép. A gyengeség a sok fekvésnek köszönhető, szépen javulni fog.

Ki kellett váltanom egy olyan gyógyszert, amit 100 nap körül kezdünk el szedni, ha már lesz PET CT eredményünk, és bármilyen maradványt talál. Ez nem kemo, hanem valamilyen fehérje, ami megköti a kóros sejteket - ha jól értettem.

Engedélyt kaptunk a 2 napi ágynemű váltásra és az őszibarack evésre, plusz ha nincs senki megfázva a családban, a konyhában sem kell hordanom a maszkot: ismét a családdal ebédelhetek! Kontroll augusztus 25-n.

Mire hazaértünk, Anyu csibelevest főzött és tejbegrízt. Nagyon finom volt, utána nagyot aludtam, mert kiszívta az erőmet az utazás.

Nagy kérdésemre a válasz, miért kell nekem átélni mindezt szépen körvonalazódik. Azt mondják, nagyon jól viseltem a kórházi létet, és eddig a betegséget. Magamtól, jólétben sosem kezdek blogot írni, hogy hogyan élem a mindennapokat. Egyszerűen csak minden naphoz elkérem az erőt Istentől reggel, este pedig megköszönöm - és szinte azonnal elalszom. Ennyi. És ez a lehetőség mindenkinek nyitva áll: aki kér, annak ad. KÖSZÖNET ÉRTE.

A harmincadik napon gyakorlatilag nem történt semmi azon kívül, hogy végig dolgoztam:-)  Valami reggel elkapott, és elkezdtem felszámolni a sok-sok rám váró e-mailt, ellenőrizni valót. Atti vett nekem egy kis reggelizőasztalt az ágyamba, és azon klimpírozok. És jelentem majdnem 7 órán át bírtam. Igaz, hogy nagyon lefáradtam, és megígértem magamnak, hogy napi 4-nél leállok, és ebéd után szunyókálni fogok ezután.

Ami javul: megállt a fogyás. Előtte napi 0,8-1,2 kg-t fogytam, mióta hazajöttem. Többet is tudok enni: eddig egy ötéves étvágyával rendelkeztem, most egy tízévesével.

Minden este, mikor már nincs nagy kánikula kimegyek levegőzni a kertbe és sétálok negyed órát, átmozgatom a tagjaimat. Atti "lohol" mellettem, nehogy megszédüljek.

Ami fura, az hogy fürdés, evés után elkap a gyengeség, néha kicsit remegek is. Valószínűleg vérszegénység - volt már ilyen korábban és akkor az volt a diagnózis. Csütörtökön megyek az első kontrollra, akkor ki fog derülni. Az ízérzékelés még nem tért vissza, az alapszájíz savanyú (pedig nem is ittam meg a sört, ami nekem is járna, ahogy mindenkinek), az ételek íze más. Mindig Anyut kérdezem, hogy ez most nem túl sós vagy hogy ez most sótlan? Az édes ízt azt teljesen jól azonosítom, a kesernyést felerősítve (pl. májas).

A szabályok megtartásába egészen jól belejöttünk, Anyu lelkiismeretesen betart és betartat minden előírást. Igyekszem semmit nem elkapni...

Az éjszakák jobbak, kevésbé szakaszosak - bár szerintem a kánikulában most senki nem alszik nyugodtan.

Kaptam megint sok biztató üzit, köszi fiúk a barcelonai képeslapot:), és egy olyan e-mailt amin úgy fél óráig bőgtem: küldőjével kb. 15 éve megszakadt a kapcsolatom, de olyan közel van hozzám, mintha nem is telt volna el ez a 15 év: eltöröltetett.

KÖSZÖNÖM A SOK SEGÍTSÉGET ÉS BIZTATÁST! URAM, KÖSZÖNÖM, HOGY MEGTARTASZ!

Sok sok pihenéssel és alvással telik a hétvége, gyakorlatilag csak eszem és alszom. Anyu viszont rengeteget melózik: reggel mindent közös helyiséget lefertőtlenít, kitakarít, frissen vasalja az aznapi ágyneműt, törölközőt, ruhákat. Utána főz, mos, tereget, vasal. Napjában háromszor minden kilincset, kapcsolót fertőtlenít. Megtervezi, hogy mit főzzön másnap, este még mindent felmos egyszer... Anyu most lesz hetven éves, és teszi mindezt a kánikulában értem. Szóval Ő egy nagybetűs ANYA. Kovács Kati dala jut eszembe... na vajon ki tudja melyik?

A hőemelkedés szépen eltűnt, és örömmel jelzem: az éjszakai izzadás is. Ez is Anyunak köszönhető, mert felvetette, hogy érti, hogy fázok, ha hőemelkedésem van, de mi lenne, ha sima paplanhuzattal takaróznék csak (így 30 fokban). Kipróbáltuk és bejött: nagy valószínűséggel a meleg takaróval sikerült konzerválnom a hőemelkedéseket...

Nagy étvágyam nincs, egy kőgombóc érzés van a gyomromban nulla éhségérzettel. Ettől függetlenül mindig eszem abból, amit kapok egész addig, amíg a gyomrom azt mondja elég. Mindig kérdik, mit ennék. Igyekszem mindig egyértelmű választ adni és olyan kaját mondani, amit egyszerű elkészíteni és vannak a kertben alapanyagok hozzá. A fő szabály az, hogy mindent főzve vagy sütve ehetek meg, de inkább főzve. Így a kedvencem a főtt/párolt cukkini jelen pillanatban, illetve sok céklabefőttet eszem. Bírom még a krumplis kajákat, meg a főtt zöldségeket. Meg a gyümölcslevest. Igazából ezeket kérem felváltva. Ja meg pirítóst, bár tegnap Atti kenyeret sütött és abból ahogy kisült ehettem nyersen. 

Ami vicces még az a higiénés szabályok némelyike. Sikerült megoldani, hogy a fürdőben a zuhanykabin csak az én használatomban van, illetve az egyik mosdótál. Ott nincs is semmi gond. De a WC... Leírás szerint a menet: cérnakesztyűben és maszkban becserkészem a kétbetűs helyiséget, gumikesztyűt húzok, WC ülőkét hajtogatok, dolgom végeztével kidobom a gumikesztyűt, majd a WC-n kívül kezet mosok és fertőtlenítek. Erről csak annyit mondanék, hogy cérnakesztyű felhúzása minimum 20 másodperc, szájmaszk 5 mp, út a WC-ig 10 mp, gumikesztyű felhúzása cérnakesztyűre 30 mp, ülőkevédő papír széthajtogatása 40 másodperc. További információ, hogy a hasmenés bár enyhült, nem szűnt meg teljesen....Na mennyire életképes ez a szabály? A kérdés költői volt.

Erőnlétem nem valami nagy, de ma pl. le tudtam csavarni a vizes flakonról a kupakot, amit egy hónapja másnak kellett megtenni helyettem.. A gyógyulás tyúklépései...

Olikám és Annám holnap kezdi meg a nyaralását a másik Maminál az unokatesókkal. Már nagyon várják...kutyázás, lovaglás, ilyenek. Én is örülök neki, mert korunk ellenségével az internettel és az egész virtuális világgal nagyon nehéz szülőként küzdeni. Maminál meg nincs net:-)

Vasárnap lévén ideidézném a Mai Ige gondolatait, nagyon tetszettek:

"Miért élsz?
„… ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” (Lukács 12:15)

 Azt mesélik, hogy 1923-ban találkozott a világ hét legsikeresebb embere egy chicagói szállodában: a legnagyobb acélvállalat elnöke, a legnagyobb közműszolgáltató vállalat elnöke, a búzatőzsde legnagyobb spekulánsa, a New York-i tőzsde elnöke, az Egyesült Államok elnöki kabinetének egyik tagja, a Nemzetközi Fizetések Bankjának elnöke, és a világ legnagyobb monopóliumának elnöke. Ennek a hét nagytőkésnek együtt több pénz fölött volt hatalma, mint amekkora összeg az Egyesült Államok államkincstárában volt. Most pörgessük előre az időt 25 évvel, és nézzük meg, mi lett velük: Charles Schwab, a legnagyobb acélvállalat elnöke élete utolsó öt évében kölcsönökből élt, és szegénységben halt meg. Arthur Cooger, a tőzsde spekuláns főbe lőtte magát. Richard Whitney, a New York-i tőzsde igazgatója három évet ült börtönben. Albert Fall, a kormányhivatal tagja, szintén börtönbe került vesztegetés miatt. Leon Fraser, a Nemzetközi Fizetések Bankjának elnöke főbe lőtte magát. Ivan Kreuger, a világ egyik legnagyobb monopóliumának feje szintén öngyilkos lett. Ha a közelmúlt gazdasági válsága valamire megtanított minket, akkor arra, hogy a pénz nem ad sem biztonságot, sem boldogságot. 

Igaz, hogy Isten megáldhat anyagilag is (ld. 5Mózes 8:18), és ezt két okból meg is teszi:
1) Mert gyönyörködik abban, ha megváltott gyermekei áldásban járnak (ld. Zsoltárok 35:27).
2) Mert azt várja, hogy pénzedet arra fogod használni, hogy elérd a szenvedő világot Isten szeretetével. Ha ezt a két dolgot szem előtt tartod, akkor helyes célokért fogsz élni."

Ezt már én is megtapasztaltam, hogy az egyik legnagyobb ajándék az elégedettség az életben: egyszerűen elég az, ami van, az elégedetlenség meg megkeseríti a mindennapokat.

Tudom,unalmas,de megint csak a hála az, ami uralja a szívemet. A kisebb javulásokért, a családomért, a biztató üzikért  és mindazért, amim van.

KÖSZÖNÖM URAM!

Az alkut követően kapott vérfröccs meglehetősen "fickóssá" tett, úgyhogy másnap egész sokat glaszáltam a szobában. Aztán hamar kimerültem és csak feküdtem egész nap. Voltak kétségeim, hogy elengednek-e ilyen tünetek miatt, mint hőemelkedés, kevés vizelet, hajnali hányás, délelőtti hasmenés, és ami a legfurcsább az egyre erősebb éjszakai izzadás.

De aztán csütörtök reggeli eredményeimet és egy általános fizikai vizsgálatot követően a doktornő megszavazta a hazamenetelt. A kiköltözés sem egyszerűbb, mint a beköltözés.... Minden cuccot ki kellet hordani a fertőtlenítő helyiségbe, ott lehetett lerakodni, bepakolni a táskába. Utána egy másik helyiségben bújhattam frissen vasalt otthoni ruhába, szájmaszkba, cérnakesztyűbe. Majd a frissen kitisztított autóban,vasalt lepedőn életem párja hazafuvarozott. Annyi javaslatom lenne a sorstársaknak, hogy számoljanak a maszk ronda zöld színével, mert én a kapott lila ruhában igazán élénk színfolt voltam, miközben végigmasíroztam a kórházon.

Otthon Anyu várt sok szeretettel és meleg tyúkhúslevessel. Mivel a sós ételek ízét még nem érzem, csak 99%-ban tudom megerősíteni, hogy nagyon finom volt. Ami még otthon várt: teljesen átalakított, festett, szalagpadlózott hálószoba, új ágy, matrac, ágynemű nekem kialakítva. Kifestett mellékhelyiségek, előszoba. Szóval ami tavaly, meg tavaly előtt elmaradt, minden ki lett festve. És ezt az egészet az én párom a két kezével és a nagymamák takarító/pakoló segítségével vitte véghez.

Délután kicsit felment a lázam (38.1), de jól reagált a csillapítóra. Maszkban, köpenyben, kesztyűben mindenkit megölelgettem, de a puszi az tiltva van. Olikám maszkban és kesztyűben kicsit beült a szobámba, és elmesélte az elmúlt három hetét dióhéjban, de Anyu szigorúan ránk szólt, hogy a beteg szobájában senki nem tartózkodhat, úgyhogy inkább én megyek ki beöltözve hozzájuk.

Anyu kívülről fújja az előírásokat, mit lehet-mit nem lehet és szigorúan betartja/betartatja őket. Úgyhogy nincs lazaság...

Az első éjszaka a kórházi menetrendnek megfelelően alakult: éjféli ébredés a gyógyszerbevétel és a méricskélések miatt, és 4 órás ébredés a vérvétel miatt. Na de hol a nővér? Jaaaaaaaaaa...Itthon vagyok...

Az éjszaka folyamán hőemelkedés és izzadás - pizsiváltogatás. Viszont a reggeli hányinger elmaradt. Már egy napnyi itthonlét után érzem,hogy picit erősödtem, és az agyam is tudom használni.

Nagyon jó itthon. Nagy-nagy hála és köszönet érte! Istennek semmi nem lehetetlen, hűsége nem a mi hűségünktől függ. Dejó is ez!

Nos a reggeli ébredés (és mérsékelt alvás) után dolgozgattam kicsit: kb. 3 óra megy jó intenzitással, tiszta aggyal.Viszont látom, hogy némely ügyet most derékon kell ragadni... Azután telefon a Tesókámmal, ő is nagyon szorít, minden jó hírnek örül.

Úgy 10 óra körül megjelent vizitelni a doktornőm, hogy hogyan is vagyok. 

Ő: Széklet? Én: délelőtt 3-4-szer utána nincsen Ő: horizontális fejmozgás (az arckifejezés a maszktól nem látszik).

Ő: Láz? Én: kisebb hőemelkedés, plusz izzadékonyság - Ő: horizontális fejmozgás

Ő: Hányás, evéssel mi a helyzet? Én: egyszer egyszer előfordul, de mindenből igyekszem enni, amit bírok

Ő: Mit gondol OTTHON jobban tudna erősödni? Én: ÉLÉNK vertikális fejmozgás

Ő: Csak kicsit alacsony a hemoglobin szintje, kellene, hogy kapjon egy kis vért, és akkor csütörtökön hazamehetne, van ellene kifogása? Én: NINCS

Szóval egy kis plusz vérért cserébe megnyertem, hogy CSÜTÖRTÖKÖN hazamehetek. Hurrá - ebbe esetleg a szerdai eredmények szólhatnak közbe...

Úgy 11 körül mindig elnyom az álom és próbálom pótolni az éjszakai macerák okozta alváshiányt. Délutánra viszont gyengébb vagyok még agyilag meg testileg is, csak punnyadozok. Remélem, meg tud változni ez is otthon.

Este telefon a családdal, itt van már Anyu, egyeztetjük, mit is ennék szívesen. Ők már teljesen ki vannak művelődve, hogy mit lehet és mit nem lehet enni. 

Este telefon egy nagyon kedves barátnőmmel, akivel sok-sok órát töltöttünk együtt az egyetemen. Nagyon szép és nehéz szolgálatot kapott és végzi kb. 30 éve: mozgássérülteket, mentális sérülteket táboroztat minden nyáron, és elmesélte az idei élményeit. Nagyon jó volt beszélgetni, alig bírtuk letenni a telefont. Remélem, Isten még sokáig élteti, hogy végezhesse ezt a munkát (is:) és összejön a mához 100 napra egyeztetett randink:-)

Estére megkaptam a két egység vért is, részemről az alku egyik oldala teljesítve!

Nagy hálával és békében aludtam el, úgy érzem és hiszem, Isten tényleg fogja a kezem. Köszönet érte.

Hányás hasmenés, hőemelkedés tünetek megvannak. Ma elkezdet hullani a szempillám. Mindegy, amúgy ís kis rövid rüszü volt. Majd most olyan szempillám nő, hogy duplán visszakunkorodik és a modellügynökségek ölni fogják egymást értem. Ellenben a szemöldökömet Kisszel Tünde is megirigyelhetné - egyelőre.

Délelőtt már volt kedvem dolgozni egy kicsit. Hamar elfáradok. Furcsa tünet, hogy alváskor nagyon kiizzadok (ez a Hodgkin-ra volt jellemző az első betegségnél, hogy csavarni lehetett a ruhából a vizet). Az ápolónők a hőemelkedéssel/hőmérséklet változással magyarázzák. Így viszont naponta legalább háromszor tesznek sterilbe.

Olinak ma volt az első Minecraft tábori nap, nagyon tetszik neki. Örülök, mert a szervezőkkel eddig nem volt tapasztalatunk. Anna pedig NÉMA (nyelvi) táborba utazott. Otthon Atti a ház teljes takarítását végzi Mama segítségével, holnap érkezik Anyu is.

Már szó van a hazamenetelről, szerda vagy csütörtök, de az alacsony hemoglobin szint miatt kapok egy kis vért. 

A nővérekkel, takarítókkal  egye jobb a kapcsolat, egyik aranyosabb, mint a másik. Nekik is megvannak a maguk gondjai, bajai és elég nyitottak ahhoz, hogy el is mondják. 

Az éjszakai nemalvások/macerák most már nagyon kikészítenek. Nagyon jó enne visszaállni egy normális bioritmusra.

Uram, köszönöm az eddigi segítséget, kérlek, légy velem itt a végén, hogy ne legyen semmi gond. Köszönöm.

A 20 nap leírásának megfelelően a nap első fele úgy hajnaltól a papírzsebkendő ipar támogatásával telt. Visszajött a hasmenés, és a hányás, a láz sem akart eltűnni, rajtam meg kijött a kis VUK effektus.

Aztán dél körül kaptam egy üzenetet a kedvenc hematológusomtól - aki már nem az, de nekem az - az alábbi üzenetet kaptam: "Bőgjél nyugodtan, éppen újjászületsz, csak annyira nem látványos kifelé. Tombol benned a kémia, biokémia, de inkább a nagybetűs CSODA." Miután ezen is kihüppögtem magam, egészen megnyugodtam.

Telefonoztam, skypoltam családom különböző tagjaival, elolvastam a biztató üziket (KÖSZÖNÖM!) és egészen helyrejött a hangulati megingásom.

Itt a levelezések során egyik gyülekezetbeli édesanya a Jób könyvéből küldött nekem biztató sorokat, mire én megígértem, hogyha jobban leszek, áttanulmányozom tekintettel arra, hogy valahogy ellenszenvvel viseltettem efelé a könyv felé: tele van szenvedéssel, nyöszörgéssel, vádakkal - szóval nem tetszett. Tegnap mégis elővettem és elolvastam. Nos érdekes - bár néha érdemes a nyelvezete meg az ismétlések miatt szünetet tartani. Röviden arról szól, hogy van egy Jób nevű ember, akinek nagy szép családja, nagyon szép birtokai vannak, és istenfélő életet él. Nem tetszik ez a Sátának, és azt mondja Istennek csak azért ilyen jó ez a Jób, mert Isten mindennel elhalmozta. Isten ekkor megengedi a Sátánnak, hogy megpróbálja Jóbot, de az életét nem veheti el. Ezután Jób egy nap alatt elveszíti a gyerekeit a vagyonát a gazdagságát, a pozícióit, mindent. S mivel még ekkor sem tagadja/átkozza meg Istent a Sátán nagyon fájdalmas betegségekkel sújtja. Jób ebben az állapotában teszi fel azokat a kérdéseket, amit mindannyian feltennénk: miért? miért én, aki hűséges voltam hozzád? Mire az életem, ha ezt kapom? Aztán jönnek Jób jóbarátai, akik mind azt bizonygatják (elég hosszasan) hogy Jób biztosan valami nagy bűnt követett el, azért bocsátotta rá a csapásokat Isten és kell neki vezekelni. Ezek a bölcselkedő barátok szerint Istennek két keze van: az egyik amivel odacsap, a másik amivel simogat és adakozik - (amit egyébként sokan így gondolnak, szerintem tévesen). Jób végül a legkompetensebbhez fordul: Istenhez a kérdéseivel, aki nem  választ ad ezekre a kérdésekre, hanem tanítja Jóbot önmagáról: a teremtésről, a hatalmáról, a szeretetéről, a hűségéről. A végén Jób is felismeri, hogy eddig némely dolgot félreértett Istennel kapcsolatban és  hogy a legfontosabb, hogy akár életében, akár halálában a szerető Isten visel rá gondot. Az már hab a tortán, hogy visszakapja mindazt amit elveszített. Márai is írt erről egy könyvet, még nem olvastam, de el fogom olvasni.

Nos ez a Jób téma elég nehéz volt, de lekötött és Anitának tett ígéretemet is teljesítettem, és fura módon a depit is elfújta a szél (vagy a minyonok lopták vissza).

Most izgulunk, hogy ne legyen láz, meg egyebek és mielőbb hazamehessek. Köszönöm a támogatást mindenkinek. Köszönöm Uram megtartó kegyelmedet és szeretetedet. 

Hát nem tudom. Elvitte a cica, vagy a "gonosz" kis minyonok.

Összeszövetkeztek Sandra Bullock-kal és kiszippantották a légkondin keresztül. Pedig annyira nagy baj nincs: egyelőre nincs étvágy, folyamatos hőemelkedés/láz, napi egy-két hányás, kis hasmenés. Még a sejt szaporító injekciót is elvették tőlem, mert már 22,000 volt a fehérvérsejtszám, és az azért mégiscsak luxus.

Ma volt itt Mama és Atti, jó érzés volt látni őket, de sokkal inkább letört, hogy még mindig itt kell dekkolnom. Holnap jönnek haza a  gyerekek az Ildiéktől és mennek táborba jövő héten. Úgy megpuszilgatnám őket!

Már az ágyspirálól is lekötöttek, így csak az infúziós üveg van csak bekötve, ha folyatnak valami lét. ($$$)  Azt ígérték, hogy ha már nem hányok, nem vagyok lázas és normális mennyiséget meg bírok inni, akkor hazamehetek. Ha...ha...ha... Ez pontosan három feltétel együttes teljesülését jelenti.

Lehet, hogy az Immunrendszer 2.0 kezdeti installációs zavarai okozzák, vagy elértem egy általam nem ismert kórházi tartózkodási protokoll mérföldkövéhez (20 nap), mikor is a tisztelt betegnek illik egy kicsit kibuknia, de mindenesetre objektíve megállapíthatom, hogy bármelyik pillanatban képes vagyok elbőgni magam. 

20 nap, ami a 100 nap első 20%-a. Köszönöm Uram az eddigieket, de most kérlek, segíts, mert a test és a lélek is egyaránt erőtelen. 

Az éjszaka felületes alvással telt, azt álmodtam, hogy kicsi izék kicsi kerítéseket hordanak kicsi vonaton. Sajnos a reggeli rosszullét ne maradt el, de a hasmenések már vége.

A 37-38  fok közötti testhőmérsékletem a sejtek termelődésére utal. A kapott sejtszaporítónak ez az egyik mellékhatása. A másik mellékhatásával a második DHAP kezelés után találkoztam még februárban, amikor a naponta beadott injekciók hatására a gerincemben és a medencében a szülési fájdalom szintjét megközelítő fájás jött elő és tartott egy éjszakán át. Ez az érzés ezidáig elmaradt, az  aluszékonyságból és a magas hőből azonban lehet következtetni, hogy a sejtcserés támadás éppen zajlik.

Ma nem kaptam még számszerű eredményt kis segítőimről, lehet azt gondolták, osszam be a tegnapit, végülis két napra elosztva  is kitűnő eredmény.

További pozitívum, hogy a szájnyálkahártyám szépen megnyugszik, a pépes kajákat is kicseréltük szilárdabb formára.

Ami nincs még az az étvágy, bár a takarító nénivel ma megalkottuk a 12 kanalas/falatos szabályt - ami lássuk be,  szignifikáns előrelépést a korábbihoz képest. Érdekes számomra, hogy a mai magyar gyógyításban mennyire eltolódik a gyógyítás a gyógyszerek (be/túl)adagolása felé, és mennyire nem kerül előtérbe a táplálkozás. Szerintem legalább egy dietetikusnak itt kellene nyüzsögni és figyelni, hogy mit eszik a beteg. De mint megtudtam, az étel az, amire leginkább nincs pénz. Fura.

Ja és ma kirándultam beöltöztetve abba a zöld béka izés cuccba! Egészen a rendelőintézet röntgen laborában, ahol is végeztek rajtam egy mellkasi röntgent. Az okát egyelőre nem tudom, és péntek délután lévén valószínűleg nem is fogom megtudni.

Úgyhogy gyógyulgatok, és a sejtek szaporodásával a mellékhatások száma is csökken.

Köszönet a mai megtartó segítségért, baráti támogatásokért!

Ma délután kaptam a hírt a doktornőmtől: fehérvérsejtjeim száma elérte a 4000-t! A kis őscukik  - ahogy kedvenc hematológusom elnevezte őket – szaporodnak, sokasodnak, és olyan sejtecskékké vállnak, amivé lenniük kell.

Nagyon boldog vagyok, és nagyon hálás:

Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.

Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.

Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet

.Aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.

Aki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.