22.nap: Lábadozás
Hányás hasmenés, hőemelkedés tünetek megvannak. Ma elkezdet hullani a szempillám. Mindegy, amúgy ís kis rövid rüszü volt. Majd most olyan szempillám nő, hogy duplán visszakunkorodik és a modellügynökségek ölni fogják egymást értem. Ellenben a szemöldökömet Kisszel Tünde is megirigyelhetné - egyelőre.
Délelőtt már volt kedvem dolgozni egy kicsit. Hamar elfáradok. Furcsa tünet, hogy alváskor nagyon kiizzadok (ez a Hodgkin-ra volt jellemző az első betegségnél, hogy csavarni lehetett a ruhából a vizet). Az ápolónők a hőemelkedéssel/hőmérséklet változással magyarázzák. Így viszont naponta legalább háromszor tesznek sterilbe.
Olinak ma volt az első Minecraft tábori nap, nagyon tetszik neki. Örülök, mert a szervezőkkel eddig nem volt tapasztalatunk. Anna pedig NÉMA (nyelvi) táborba utazott. Otthon Atti a ház teljes takarítását végzi Mama segítségével, holnap érkezik Anyu is.
Már szó van a hazamenetelről, szerda vagy csütörtök, de az alacsony hemoglobin szint miatt kapok egy kis vért.
A nővérekkel, takarítókkal egye jobb a kapcsolat, egyik aranyosabb, mint a másik. Nekik is megvannak a maguk gondjai, bajai és elég nyitottak ahhoz, hogy el is mondják.
Az éjszakai nemalvások/macerák most már nagyon kikészítenek. Nagyon jó enne visszaállni egy normális bioritmusra.
Uram, köszönöm az eddigi segítséget, kérlek, légy velem itt a végén, hogy ne legyen semmi gond. Köszönöm.