Atti mindig azon elmélkedik, milyen érdekesek a döntéseink következményei. Ha egy pillanatban több döntés van, és eljátszanánk az összes lehetőséget, akkor végtelen sok életgomolyaghoz jutnánk. Én meg azt gondolom, hogy egy embernek egy adott életfonala van, és a döntéseivel jó nagy gomolyagokat tud csinálni. Van hogy összegabalyodik másokéval, vagy hogy csak a sajátját kanyarítja körbe-körbe. De olyan is van, hogy ezt nem saját döntés, hanem külső körülmények, történések okozzák. Mindig utáltam kibogózni a csomós fonalat. Inkább kivágtam a csomót - ha lehetett. Ez most nem volt lehetséges: végig kellett járni ezt a kesze-kusza bogyót, hogy visszataláljak az egyenesbe.

Visszataláltam. Vasárnap most először voltam templomba. Ott folytatódott minden, ahogy a betegség előtt abbamaradt: Úrvacsorával, a megtérési igémmel, szívet melengető lelkészi üzenettel. Visszafogadtak. Nagyon jó érzés volt. 

Utolsó lépésként mai klinikai látogatásunk során kaptam egy papírt, miszerint: teljes remisszió igazolt, dolgozhat, közösségbe mehet. Kontroll decemberben.

Decemberben még szabi, de januártól teljes gőzzel visszatérek az én utamra. Isten, család, munka - jó kis mérföldkövek. Istenem de jó, hogy megint bandukolhatok!

Köszönöm!