Tegnap Anyu hazament: készül halottak napjára. Amíg itt volt, mindent megcsinált helyettem, éppen csak a számba nem kanalazta be a kaját. Nagyon jó volt, különösen az utolsó héten éreztem, hogy jön vissza az erőm. A szakirodalom szerint fél egy év múlva leszek a régi. Én a félre szavazok.

Ami újdonságként előjött az egy érdekes bőrfájdalom. Semmi más tünete nincs, csak hogy fáj a bőröm, tűszúrásokat érzek. Az arcomról indult és a számból végig a fejemen, tarkón, karokon kezeken, nyakon. Most úgy tűnik megállt. Ahol már járt ott vagy sokkal enyhébb, vagy nem is érzem. Ez ilyen külső nyom nélküli vándor bőrbaj. Sokkal rosszabb is lehetne. Pl lila és zöld pöttyök felváltva.

Erről az jut eszembe, hogy a héten beszélgettünk a gyerekekkel, hogy milyen kitalált segédeink voltak régen a gyereknevelésben, akiket ma már nem vesznek komolyan. Kiemelkednek a fognyűvő manócskák, akikből voltak pöttyösek, kockásak, kicsikék, nagyra nőttek, csíkosak, színesek és egyszínűek és így... lila és zöld pöttyösek. Amíg el nem tűntek, addig kellett sikálni a fogat. Én ellenőriztem, hogy eltűntek-e már. Már nem hisznek bennük. Mára már nagyon kell a gyerekekre figyelni, hogy ne blicceljék el a fogmosást...

A dokinővel mostanság csak telefonon értekezünk. Mégsem kapok egyelőre a méregdrága gyógyszerből. Megvárják a decemberi PET CT eredményemet. Nekem a kecskeméti PET CT-be már váltott bérletem van. Ezért mindig a legkorábbi időpontra hívnak - értsd reggel 6-ra. Akkor még nincs mindig benn a doki, és a ha én nem kapok tájékoztatást, akkor na bumm, kaptam már korábban. Olyankor egy napig nem jöhet senki a közelembe,  mert sugárzok.

Szóval még mindig táppénzen gyógyulgatok, erősödgetek, néha dolgozgatok. Annyit alszok amennyit csak tudok. Figyelem a Voice-t, mire jut a King:-)

Erről jut eszembe, ha valakinek van ideje nézze meg a The Song (A Dal) című filmet. Salamon történet napjainkban. A lényeg az, hogy mindenki elköveti a saját hibáit. Ez az Alain Powell pedig nagyon szépen énekel.

Ami nagyon furcsa, az a hideghez való viszonyom. 23 foktól lefelé nem bírom a "hideget". Néha szobahőmérsékleten is el kezdek reszketni. Egy kis ablaknyitás és rámjön a Hidegbaj: Zzzzzzzz, Katttttttttt (ez a fogam). Szóval nem mondhatom, hogy szeretek kint lenni, én a kánikulát jobban bírtam.

Reggelente hálával ébredek. Nagyon hálás vagyok a folyamatos gyógyulgatásért, mégha sokkal lassabb is mint vártam. Köszönöm!