Lusta vagyok. Tudom. Most lusta vagyok blogot írni is, és igazából mindenhez, amihez egy pici erőfeszítést kellene tennem. De most úgy döntöttem, hogy 4 év kőkemény hajtás után, amiből a 2014 volt a legkeményebb, megengedem magamnak, hogy lusta legyek. 

Ez a nap az őssejt visszaadástól számítva a 47. nap. Miután Anyu elment, 2 napig voltunk egyedül. Első nap fel is keltem , hogy akkor pakolgatok, takarítgatok, mosok, teregetek, gyümölcsöt szortírozok, főzök. Nos a főzés t már kétszeri lefekvéses szünettel fejeztem be. Ati vasárnap olyan húslevest, sült oldalast és sült krumplit készített, hogy úgy döntöttem, át is adom a virtuális fakanalat neki a jövőre nézve.

Állóképességbeli problémát éreztem még, nincs mese edzeni kell az eltunyult izmokat. Elliptikus tréner, kinti séta, airtango tenisz, ezeket csináltam a héten. Kb. 10-15 perc mindenből, az elmúlt egy hétben jelentősen nőtt az erőnlét, már biciklire is felültem megint. Most Zsuzsi Mami nyújt segítséget mindenhez, nagyon hálás vagyok neki, mint a második anyukám.

A piros foltok az arcomon barna recékké szelídültek, de nem múltak el. Fájdalmaim nincsenek. Enni pont annyit eszek, amennyit ez a nem túl aktív ülős-fekvős "életmód" megkíván: tartom a súlyomat. Sokat gépezek, olvasok, filmezek.

Meg itt van a család. De ők is sokat kockulnak (most árulkodtam). Anna valamilyen lovas csajos játékban, Oli meg valami macsós lövöldözős játékban utazik. Nem ismerik a mértéket... Már ilyen letiltós jelszavas szülői felügyeletes módszerekhez kell folyamodnom. 

Ami rossz volt, hogy kendőben, álarcban és kesztyűben a biciklin megbámultak az utcán. Nem szeretem, ha bámulnak - ezért nem lettem színész vagy tanár. De legközelebb még egy napszemüveget is felteszek és jól visszabámulok.

Ja meg engem is lázban tartott a migráció körüli eseménysorozat. Mivel olvastam a kormányzati és a liberális sajtót is, enyhén szólva szembetűntek az ugyanarról az eseményről írt cikkek különbségei. Aztán kezdtem előadásokat nézni a neten Afrikáról, iszlámról mert bevallom, nem voltam nagyon kiművelve. Sajnos az afrikai országok fővárosa sem megy az Európa központú oktatásnak köszönhetően. Ami nagyon zavar, az az EU kettős mércéje, vannak az elsőrendű EU tagok és a másodrendű EU tagok, és az elsőrendűek valamiért baromira szeretik virág nyelven a földbe döngölni e másodikat. A másik ami viszont elkeserített, az a helyzet bürokratikus kezelése magyar részről - mintha nem emberekről lett volna szó. Végülis magyar állampolgárként is ezt kapjuk az államtól, messze van még a "közszolgák" rendszere. Amit viszont lehet, tanuljuk meg az osztrákoktól -  egy tájékoztató/üdvözlő levélen múlt ez az egész, ld. atlatszo.hu.  Ilyet mi miért nem tudunk/tudtunk a szerb határon az elfogott migránsoknak osztogatni, hogy tudják, mi lesz velük. A bizonytalanságnál nincsen rosszabb. Aki meg tudja, hogy mire számíthat, az együttműködésben is jobban partner. Szívesen ott lettem volna a kajaosztók/tolmácsok között. Innen a szobából kibicnek érzem magam.

Az iszlám ugrásszerű terjedésével kapcsolatos projekciókkal/veszély-előrejelzésekkel az a bajom, hogy kivetítenek egy jelenlegi helyzetet 20-30 évre előre és nem vesznek figyelembe olyan tényezőket, ami az egészet más pályára állíthatja. (Ha ma 1,34 a termelékenységi mutató Európában, az nem jelenti azt, hogy 10 év múlva is ennyi marad).Lehet, hogy divatba jön megint a sok gyerekes család, vagy a muszlimok vállalnak kevesebbet, vagy jön egy ember által nem befolyásolható esemény, ami mindent megváltoztat. 

Ember felett álló erő. Valahogy kifelejtjük ebből is - mint a mindennapokból -  Istent. Szidjuk a vezetőket, de hányszor imádkoztunk azért, hogy az Istentől kapott megfelelő bölcsességgel tudjanak dönteni. Szidjuk a háborúból menekülő tömegeket, mert kényelmetlenséget és veszélyt jelentenek, de kérjük-e naponta Istent, hogy a nagy-nagy hatalmával lépjen közbe, és állítsa meg ezeket a háborúkat. Nekem felemelő volt, mikor a migránsok a keletiben vallástól és nyelvtől függetlenül együtt imádkoztak. Senki ne értsen félre, nem akarok muszlim többségű államban élni. De amit tőlük tanulni lehet, azt meg tőlük érdemes megtanulni. És ez az identitástudatuk, és ez az, amit a mai érték és identitás válságban szenvedő Európának, európai polgárnak egyáltalán nem árt látni. Lehet még ebből jó, ahogy Böjte Csaba mondta, még nem vagyunk elveszve.

Még én sem vagyok elveszve:-) Mikor reggel kinyitom a szemem, megköszönöm, hogy még kinyithatom. Eszerint még van mit tennem ezen a Földön, és ez mindenkire igaz, aki ma kinyithatta a szemét.

KÉRLEK ADD URAM, HOGY MEGÉRTSEM, MILYEN FELADATOT SZÁNSZ NEKEM. KÖSZÖNÖM A SEGÍTSÉGEDET ÉS ÚTMUTATÁSODAT.