Reggel korán indultunk Attival  a klinikára, valamiért nagyon keveset tudtam aludni, a melegre gyanakszom:-)  Időben sikerült odaérnünk a klinikához, így nem volt gond a parkolással.

A hematológián alig voltak 8 órakor, így hamar sorra kerültem a vérvételen. Utána be kellett ülni a transzplantosoknak kijelölt váróba. Kényelmes kis szoba, de a légkondi nagyon hideget fújt, így a vérvételes nővérke behozott nekem egy vastag takarót, nehogy megfázzak.

A doktornőm a transzplanton kezdett reggel (beöltözve), ahol egy hete még én is feküdtem. Kb. egy órát vártunk rá. Rögtön elsőnek behívott, ellenőrizte a vérvételi eredményeket: azt mondta szép a vérképem. A fehérvérsejtek száma kicsit alacsony - azok meg majd termelődnek úgyis, de a többi szép. A gyengeség a sok fekvésnek köszönhető, szépen javulni fog.

Ki kellett váltanom egy olyan gyógyszert, amit 100 nap körül kezdünk el szedni, ha már lesz PET CT eredményünk, és bármilyen maradványt talál. Ez nem kemo, hanem valamilyen fehérje, ami megköti a kóros sejteket - ha jól értettem.

Engedélyt kaptunk a 2 napi ágynemű váltásra és az őszibarack evésre, plusz ha nincs senki megfázva a családban, a konyhában sem kell hordanom a maszkot: ismét a családdal ebédelhetek! Kontroll augusztus 25-n.

Mire hazaértünk, Anyu csibelevest főzött és tejbegrízt. Nagyon finom volt, utána nagyot aludtam, mert kiszívta az erőmet az utazás.

Nagy kérdésemre a válasz, miért kell nekem átélni mindezt szépen körvonalazódik. Azt mondják, nagyon jól viseltem a kórházi létet, és eddig a betegséget. Magamtól, jólétben sosem kezdek blogot írni, hogy hogyan élem a mindennapokat. Egyszerűen csak minden naphoz elkérem az erőt Istentől reggel, este pedig megköszönöm - és szinte azonnal elalszom. Ennyi. És ez a lehetőség mindenkinek nyitva áll: aki kér, annak ad. KÖSZÖNET ÉRTE.