Jelentem október 31-én lejár a szobafogságom. Az elmúlt egy hétben Zsuzsi mami felügyelete alatt erősödtem, visszajött az étvágyam, figyelni is kell, hogy mennyit eszem, nehogy ennek az egésznek a pozitív hozadéka (mínusz 11 kg) semmivé váljon.

Gondoltam, hogy ha már így, akkor egy új ruha nem ártana  - hátha valami karácsonyi rendezvény bejátszik. Megemlítettem a családi főnökségnek. Erre az én párom: felmegyek a kisebb ruhákért a padlásra, és abból választunk, jó? Ennyit erről.

Ismét "tekerek", már-már maratoni távokon, de a leggyengébb fokozaton. Mostmár annyit írtam a lovamról, biciklimről, szobatársamról, hogy becsatolok róla egy fotót:

A 40. szülinapra kaptam a családtól, nem gondoltuk, hogy rehabilitációs szerepe lesz neki. A mamák őt is minden reggel gondosan megtisztítják, úgyhogy ő egy steriliptikus tréner.

Meg bevallom, sokat melóztam is. De muszáj, mert annyi van... Megmutatom a fekvő irodát.

Nagyon praktikus elrendezés, de 2-3 óra után megfájdul a hátam, olyankor lecsusszanok a kis asztalka alá, onnan meg csak egy lépés a szunya. Ilyen bal-esetben nem felejtem el lehalkítani a telefont...

Hajam egy két foltot kivéve szépen nő. A foltok közül leginkább a homlokom közepétől induló 6x6 cm-es zavar, mély empátiát ébresztve a korosodó férfiak iránt. Nagyon sz.r ügy taperolni az embernek a kopasz fejét, hogy na vajon itt működésbe lépnek a hagymácskák vagy marad a tükörsima felület. 

Most egy-két napja a szájamban érzek mindenféle szúró/nyomó/fájó érzéseket. Érzem az érzéseket... Mindegy. Így hagyom. Úgyhogy előkerült a repertoárból pár szájápoló szer (ezekről valamikor a kórházból írtam), és ismét alkalmazom őket.

Azért az állás és a menés még nem megy úgy, ahogy kéne, főleg hosszabb ideig nem. A legjobb ülni meg feküdni. Pedig mostmár jó lenne belehúzni, mert nemsokára nekem kell főzni, mosni, vasalni, stb.-stb.

Most egy muszlim vallásról szóló könyvet olvasok. Az a címe, hogy Allah és gyermekei. Van egy vicc benne: Miért vigyorog a teve? Mert ő tudja Allah 100. nevét. Aki érteni akarja, olvassa el:-)

Tudom hogy a világ vezetőiért szóló imák meghallgatásra kerülnek, és úgy látom, hogy az ideológiai alapú szájkarate kezd visszahúzódni, és értelmes viták zajlanak, értelmes intézkedések és elképzelések körvonalazódnak. Szerintem nem kell Európát és a kereszténységet temetni. Annyi fordulat  lehet még, az eredmények sem azonnal látszanak, adjunk egy kis bizalmat a migránsok német integrációján dolgozó sokezer ember munkájának. 

A lelkemről nem sokat beszéltem. Most úgy érzem, hogy megkérgesedett kissé. Ez a kemény csaj vagyok, ezt is kibírom, megcsinálom attitűd megkeményítette a szívemet, kevés intenzív érzés jön ki belőlem. Ilyen már volt egyszer, akkor lett jobb, mikor spontán módon sikerült párszor kibőgnöm magam. Ennek az időpontja és helye viszont teljesen ellenőrzésemen kívül áll. Egyszer csak megtörténik, de kell a betegség okozta lelki zárványok kimosásához.

A pár napot  a nullázó után leszámítva az értelmem maradt leginkább ép ebben az egészben. A testem meg a lelkem összetört. A testi egészség alakul. A lelki helyzetfeltárás, reparálás most indul. Időigényes lesz.

„Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted.” (Zsoltárok 39:6)