35. nap: Még mindig piroskán...
Tényleg olyan vagyok, mint egy csecsemő, csak eszek, alszok, pelenkakrémmel kenegetem magam, így hajlok arra, hogy tényleg valami testi újjászületés történt itten...
Reggeli után gyógyszerbevétel, és mindig elhatározom, hogy na négy órát dolgozom. Aztán jön egy álommanó, aki elkezdi birizgálni a szemhéjamat, csak hordja, hordja a kis súlyokat és egyszer csak... becsukódik. Utána már csak azért küzdök, hogy mire kész az ebéd, addig kibírjam. Ugye ennek a főzőcskének a lényege az, hogy friss ételeket egyek - kerülve e lehetőségét bármilyen fertőzésnek/bacinak. Mit szólna már Anyu, hogy én meg bealszom délre, az már milyen csecsemő kinézetű lenne... Viszont ebéd után minimum 3 óra alvás. Megnéztem a gyógyszereket, van ami aluszékonyságot okoz... na ez mindent megmagyaráz.
Amit sikerült elérni, hogy megállt a fogyás. Úgy 8 kg mínuszban vagyok - ami nálam még pozitív változás is.
Kérdem én, mi van azokkal, akik 50 kilóból fogyják le ezt a 8 kilót?....
A piros foltok még mindig megvannak, így elhatároztam, holnap felhívom a doktornőt. Azt nem tudom, hogy hova kellene menni: vissza a klinikára vagy itt egy bőrgyógyászhoz. Mivel sok dolog állhat a háttérben, az első mellett döntöttem. Ahogy a képeket nézegettem vagy csalánkiütésem vagy rosacea-m van. Eddig azt sem tudtam, hogy van ilyen betegség...
Jó itthon, jó hogy a gyerkőcök itt nyüzsögnek. Nagyon aranyos, szófogadó gyerekeink vannak, délután velük töltök kis időt maszkban, kesztyűben...
A foltok miatt és mert az egyik gyerkőc kicsit köhög, visszajöttem a szobába enni. Innen kuksizok ki a vacsoraasztalhoz, és szólok bele mindenbe. Biztos nagyon hiányoztam nekik én is:-)
Este megint hamar jönnek a manócskák, és már alszom is. Bár az éjszakák még nem nyugodtak, felületesen alszom, de talán most, hogy a hőség elment jobb lesz.
Köszönöm a segítséget, támogatást, szeretetet. HÁLA URAM A SEGÍTSÉGEDÉRT.