A harmincadik napon gyakorlatilag nem történt semmi azon kívül, hogy végig dolgoztam:-)  Valami reggel elkapott, és elkezdtem felszámolni a sok-sok rám váró e-mailt, ellenőrizni valót. Atti vett nekem egy kis reggelizőasztalt az ágyamba, és azon klimpírozok. És jelentem majdnem 7 órán át bírtam. Igaz, hogy nagyon lefáradtam, és megígértem magamnak, hogy napi 4-nél leállok, és ebéd után szunyókálni fogok ezután.

Ami javul: megállt a fogyás. Előtte napi 0,8-1,2 kg-t fogytam, mióta hazajöttem. Többet is tudok enni: eddig egy ötéves étvágyával rendelkeztem, most egy tízévesével.

Minden este, mikor már nincs nagy kánikula kimegyek levegőzni a kertbe és sétálok negyed órát, átmozgatom a tagjaimat. Atti "lohol" mellettem, nehogy megszédüljek.

Ami fura, az hogy fürdés, evés után elkap a gyengeség, néha kicsit remegek is. Valószínűleg vérszegénység - volt már ilyen korábban és akkor az volt a diagnózis. Csütörtökön megyek az első kontrollra, akkor ki fog derülni. Az ízérzékelés még nem tért vissza, az alapszájíz savanyú (pedig nem is ittam meg a sört, ami nekem is járna, ahogy mindenkinek), az ételek íze más. Mindig Anyut kérdezem, hogy ez most nem túl sós vagy hogy ez most sótlan? Az édes ízt azt teljesen jól azonosítom, a kesernyést felerősítve (pl. májas).

A szabályok megtartásába egészen jól belejöttünk, Anyu lelkiismeretesen betart és betartat minden előírást. Igyekszem semmit nem elkapni...

Az éjszakák jobbak, kevésbé szakaszosak - bár szerintem a kánikulában most senki nem alszik nyugodtan.

Kaptam megint sok biztató üzit, köszi fiúk a barcelonai képeslapot:), és egy olyan e-mailt amin úgy fél óráig bőgtem: küldőjével kb. 15 éve megszakadt a kapcsolatom, de olyan közel van hozzám, mintha nem is telt volna el ez a 15 év: eltöröltetett.

KÖSZÖNÖM A SOK SEGÍTSÉGET ÉS BIZTATÁST! URAM, KÖSZÖNÖM, HOGY MEGTARTASZ!