BRE: Huszonegyedik századi daktilusok
A béke jaját sajogja
a háború éje, amely
Hangját fonatokba fonja
a bomló, holló puskadörej.
Tűzzé lett a mi gömbünk,
Lángja lohasztja hitünket,
Nincs mi megoldja mibennünk
A koromló harci jeget.
Hol van az isteni ember,
Dobban-e rest szíve, mondd ma
Fényes imára, mit Isten
Meghall, s felkél a hatalma?
Tegnap Anyu hazament: készül halottak napjára. Amíg itt volt, mindent megcsinált helyettem, éppen csak a számba nem kanalazta be a kaját. Nagyon jó volt, különösen az utolsó héten éreztem, hogy jön vissza az erőm. A szakirodalom szerint fél egy év múlva leszek a régi. Én a félre szavazok.
Ami újdonságként előjött az egy érdekes bőrfájdalom. Semmi más tünete nincs, csak hogy fáj a bőröm, tűszúrásokat érzek. Az arcomról indult és a számból végig a fejemen, tarkón, karokon kezeken, nyakon. Most úgy tűnik megállt. Ahol már járt ott vagy sokkal enyhébb, vagy nem is érzem. Ez ilyen külső nyom nélküli vándor bőrbaj. Sokkal rosszabb is lehetne. Pl lila és zöld pöttyök felváltva.
Erről az jut eszembe, hogy a héten beszélgettünk a gyerekekkel, hogy milyen kitalált segédeink voltak régen a gyereknevelésben, akiket ma már nem vesznek komolyan. Kiemelkednek a fognyűvő manócskák, akikből voltak pöttyösek, kockásak, kicsikék, nagyra nőttek, csíkosak, színesek és egyszínűek és így... lila és zöld pöttyösek. Amíg el nem tűntek, addig kellett sikálni a fogat. Én ellenőriztem, hogy eltűntek-e már. Már nem hisznek bennük. Mára már nagyon kell a gyerekekre figyelni, hogy ne blicceljék el a fogmosást...
A dokinővel mostanság csak telefonon értekezünk. Mégsem kapok egyelőre a méregdrága gyógyszerből. Megvárják a decemberi PET CT eredményemet. Nekem a kecskeméti PET CT-be már váltott bérletem van. Ezért mindig a legkorábbi időpontra hívnak - értsd reggel 6-ra. Akkor még nincs mindig benn a doki, és a ha én nem kapok tájékoztatást, akkor na bumm, kaptam már korábban. Olyankor egy napig nem jöhet senki a közelembe, mert sugárzok.
Szóval még mindig táppénzen gyógyulgatok, erősödgetek, néha dolgozgatok. Annyit alszok amennyit csak tudok. Figyelem a Voice-t, mire jut a King:-)
Erről jut eszembe, ha valakinek van ideje nézze meg a The Song (A Dal) című filmet. Salamon történet napjainkban. A lényeg az, hogy mindenki elköveti a saját hibáit. Ez az Alain Powell pedig nagyon szépen énekel.
Ami nagyon furcsa, az a hideghez való viszonyom. 23 foktól lefelé nem bírom a "hideget". Néha szobahőmérsékleten is el kezdek reszketni. Egy kis ablaknyitás és rámjön a Hidegbaj: Zzzzzzzz, Katttttttttt (ez a fogam). Szóval nem mondhatom, hogy szeretek kint lenni, én a kánikulát jobban bírtam.
Reggelente hálával ébredek. Nagyon hálás vagyok a folyamatos gyógyulgatásért, mégha sokkal lassabb is mint vártam. Köszönöm!
Már jól haladok az erőnlét fejlesztésében. Beiktattam egy tornázós napot, mert az egyes izomcsoportok el vannak satnyulva. Satnya izmokkal meg nem lehet azokat a dolgokat csinálni, amikre még én készülök. Még csak fejben van meg a bakancslista, de annyit mondhatok, hogy nagyon hosszú... Olyan nagyon hosszú, hogy csak egyetlen eleméért is legalább három évet kell dolgoznom...
A torna hatására minden porcikámban izomláz, vagy inkább ébredési láz van.
Ma kontrollon voltam. A PET CT-t kielemezve ismét meghallgattam (életemben másodszor), hogy ez most egy tünetmentes időszak, a betegség nyugszik, de bármikor előtörhet. Az érdekes az volt, hogy ezt most Atti mondta el a doktornőm helyett, aki enyhén indiszponált volt. Ami nem hangzott el, az az, hogy 5 év után leszek gyógyultnak tekinthető. Nálam ez a fogalom értelmét vesztette. Mintha alkoholista lennék. Csak tünetmentes... Viszont a doktornő megengedte, hogy délben igyak egy kis bort! Eztán csak délben hívjatok! Garantált a jókedv:-)
Nagy valószínűséggel - bár nincs maradvány - fognak adni pár megelőző Adcetris infúziót 3 hetente. Ez valahogy lehangolt. Meg az is lehangolt, hogy legutóbbi vérvételi eredményében, mikor hemokultúrát is csináltak magas volt az egyik májfunkciós értékem, meg a veseértékem. Elég sok mérget kapott már mindkettő!
Egyéb értékeim, fehérvérsejt, vörösvérsejt stb. teljesen jók.
Úgy örültem, hogy csökken a gyógyszerek száma és a testem megint kezdheti csinálni, amit kell, Szabadon a gyári program szerint... És nem... Ismét belematatunk.
Na jól van, nem panaszkodom. Örüljünk annak, ami van és bízzunk benne, hogy okkal történnek a dolgok.
Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensõm az õ szent nevét
Jelentem október 31-én lejár a szobafogságom. Az elmúlt egy hétben Zsuzsi mami felügyelete alatt erősödtem, visszajött az étvágyam, figyelni is kell, hogy mennyit eszem, nehogy ennek az egésznek a pozitív hozadéka (mínusz 11 kg) semmivé váljon.
Gondoltam, hogy ha már így, akkor egy új ruha nem ártana - hátha valami karácsonyi rendezvény bejátszik. Megemlítettem a családi főnökségnek. Erre az én párom: felmegyek a kisebb ruhákért a padlásra, és abból választunk, jó? Ennyit erről.
Ismét "tekerek", már-már maratoni távokon, de a leggyengébb fokozaton. Mostmár annyit írtam a lovamról, biciklimről, szobatársamról, hogy becsatolok róla egy fotót:
A 40. szülinapra kaptam a családtól, nem gondoltuk, hogy rehabilitációs szerepe lesz neki. A mamák őt is minden reggel gondosan megtisztítják, úgyhogy ő egy steriliptikus tréner.
Meg bevallom, sokat melóztam is. De muszáj, mert annyi van... Megmutatom a fekvő irodát.
Nagyon praktikus elrendezés, de 2-3 óra után megfájdul a hátam, olyankor lecsusszanok a kis asztalka alá, onnan meg csak egy lépés a szunya. Ilyen bal-esetben nem felejtem el lehalkítani a telefont...
Hajam egy két foltot kivéve szépen nő. A foltok közül leginkább a homlokom közepétől induló 6x6 cm-es zavar, mély empátiát ébresztve a korosodó férfiak iránt. Nagyon sz.r ügy taperolni az embernek a kopasz fejét, hogy na vajon itt működésbe lépnek a hagymácskák vagy marad a tükörsima felület.
Most egy-két napja a szájamban érzek mindenféle szúró/nyomó/fájó érzéseket. Érzem az érzéseket... Mindegy. Így hagyom. Úgyhogy előkerült a repertoárból pár szájápoló szer (ezekről valamikor a kórházból írtam), és ismét alkalmazom őket.
Azért az állás és a menés még nem megy úgy, ahogy kéne, főleg hosszabb ideig nem. A legjobb ülni meg feküdni. Pedig mostmár jó lenne belehúzni, mert nemsokára nekem kell főzni, mosni, vasalni, stb.-stb.
Most egy muszlim vallásról szóló könyvet olvasok. Az a címe, hogy Allah és gyermekei. Van egy vicc benne: Miért vigyorog a teve? Mert ő tudja Allah 100. nevét. Aki érteni akarja, olvassa el:-)
Tudom hogy a világ vezetőiért szóló imák meghallgatásra kerülnek, és úgy látom, hogy az ideológiai alapú szájkarate kezd visszahúzódni, és értelmes viták zajlanak, értelmes intézkedések és elképzelések körvonalazódnak. Szerintem nem kell Európát és a kereszténységet temetni. Annyi fordulat lehet még, az eredmények sem azonnal látszanak, adjunk egy kis bizalmat a migránsok német integrációján dolgozó sokezer ember munkájának.
A lelkemről nem sokat beszéltem. Most úgy érzem, hogy megkérgesedett kissé. Ez a kemény csaj vagyok, ezt is kibírom, megcsinálom attitűd megkeményítette a szívemet, kevés intenzív érzés jön ki belőlem. Ilyen már volt egyszer, akkor lett jobb, mikor spontán módon sikerült párszor kibőgnöm magam. Ennek az időpontja és helye viszont teljesen ellenőrzésemen kívül áll. Egyszer csak megtörténik, de kell a betegség okozta lelki zárványok kimosásához.
A pár napot a nullázó után leszámítva az értelmem maradt leginkább ép ebben az egészben. A testem meg a lelkem összetört. A testi egészség alakul. A lelki helyzetfeltárás, reparálás most indul. Időigényes lesz.
„Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted.” (Zsoltárok 39:6)
A legutóbbi bejegyzés óta szépen erősödtem, némi túlkapást elkövetve vezettem is, egyedül mentem a kórházba, meg húsz perc fölé mentem elliptikus tréneren, kitakarítottam Annával az egész házat, és így ketten jó vasárnapi ebéddel vártuk a szüretelőket.
Már szombat délután éreztem, hogy valami lehet, hogy nem ok, aztán a héten ilyen tünetek voltak felváltva: fázás-meleghullámok-izzadás-hőemelkedés-láz-aluszékonyság-gyengeség-fáradság-magas pulzusszám - étvágytalanság-fogyás. Az egész múlt hét ilyen nyűglődve telt. Voltam a persze dokinál, levettek egy csomó vért, de a héten kiderült, hogy nem találtak semmit.
De történt valami meghatározó is: szerdán PET CT-re mentem, aminek pénteken meg is kaptam az eredményét: TELJES REMISSZIÓ. Egy 2-3 cm-nyi csomóban megnagyobbodott nyirokcsomók maradtak, de nem mutatnak aktivitást: nincs benne rák. Köszönet minden égi és földi segítőnek, hogy ez lehetővé vált!
Most úgy tűnik, így állunk: HODGKIN - RIKA: 0 - 2.
Talán megint kapok pár évet. Emlékszem, hogy az első betegségnél azt kértem, hogy Uram, csak a 40. évemet hadd érjem meg. A család most kifejezetten megfenyített, hogy most tessék többet kérni - és nem kicsinyhitűnek lenni. Nos most többet kértem, de hogy mennyit azt nem árulom el...:-)
Most nem vagyok jó passzban. Nagyon türelmetlen vagyok és unom ezt a bezárt életformát. Megkérdeztem, lehet-e engem már látogatni. A válasz: csapatban nem, csak egyénileg, gyerekek nélkül, úgy, hogy mindenkin van maszk és kesztyű. De jó lenne, ha most várnék egy ideig, hogy kiderüljön, a múlt heti tünetek hova vezetnek, meg aztán itt vannak az őszi vírusok is...Ismét maszkban és kesztyűben közlekedek itthon is.
A suli megkezdődött - Apa topon van, szerintem, jól bírja a gyűrődést. Mivel ő rendezi/intézi a gyerekeket, igyekszem visszafogni magam, hogy ne szóljak bele, mit hogyan csináljanak. De ez azért elég nehéz, nem is sikerül mindig megállni - mindig vaskos kritika a vége. Ilyenkor nem vagyok túl szimpi magamnak...
Csecsemőlétem az alábbi változásokat okozta: a bőröm sokkal simább és tisztább lett, kb. fél cm-nyi hajam van és a leopárdminta is megadatott - fodrász beavatkozása nélkül, sokat alszom - ha csak tehetem, gyomorméretem kb. harmadára csökkent - most tartok mínusz 11 kg-nál.
Láz már nincs, úgyhogy tegnap újra kezdtem az erősítést, illetve csak a sétamétát. Majd írok, hogyan megy:-)
URAM KÖSZÖNÖM, HOGY TE BEVÁLTOD AZ ÍGÉRETEIDET. KÉRLEK, ADJ NEKEM TÜRELMESEBB SZÍVET.
Lusta vagyok. Tudom. Most lusta vagyok blogot írni is, és igazából mindenhez, amihez egy pici erőfeszítést kellene tennem. De most úgy döntöttem, hogy 4 év kőkemény hajtás után, amiből a 2014 volt a legkeményebb, megengedem magamnak, hogy lusta legyek.
Ez a nap az őssejt visszaadástól számítva a 47. nap. Miután Anyu elment, 2 napig voltunk egyedül. Első nap fel is keltem , hogy akkor pakolgatok, takarítgatok, mosok, teregetek, gyümölcsöt szortírozok, főzök. Nos a főzés t már kétszeri lefekvéses szünettel fejeztem be. Ati vasárnap olyan húslevest, sült oldalast és sült krumplit készített, hogy úgy döntöttem, át is adom a virtuális fakanalat neki a jövőre nézve.
Állóképességbeli problémát éreztem még, nincs mese edzeni kell az eltunyult izmokat. Elliptikus tréner, kinti séta, airtango tenisz, ezeket csináltam a héten. Kb. 10-15 perc mindenből, az elmúlt egy hétben jelentősen nőtt az erőnlét, már biciklire is felültem megint. Most Zsuzsi Mami nyújt segítséget mindenhez, nagyon hálás vagyok neki, mint a második anyukám.
A piros foltok az arcomon barna recékké szelídültek, de nem múltak el. Fájdalmaim nincsenek. Enni pont annyit eszek, amennyit ez a nem túl aktív ülős-fekvős "életmód" megkíván: tartom a súlyomat. Sokat gépezek, olvasok, filmezek.
Meg itt van a család. De ők is sokat kockulnak (most árulkodtam). Anna valamilyen lovas csajos játékban, Oli meg valami macsós lövöldözős játékban utazik. Nem ismerik a mértéket... Már ilyen letiltós jelszavas szülői felügyeletes módszerekhez kell folyamodnom.
Ami rossz volt, hogy kendőben, álarcban és kesztyűben a biciklin megbámultak az utcán. Nem szeretem, ha bámulnak - ezért nem lettem színész vagy tanár. De legközelebb még egy napszemüveget is felteszek és jól visszabámulok.
Ja meg engem is lázban tartott a migráció körüli eseménysorozat. Mivel olvastam a kormányzati és a liberális sajtót is, enyhén szólva szembetűntek az ugyanarról az eseményről írt cikkek különbségei. Aztán kezdtem előadásokat nézni a neten Afrikáról, iszlámról mert bevallom, nem voltam nagyon kiművelve. Sajnos az afrikai országok fővárosa sem megy az Európa központú oktatásnak köszönhetően. Ami nagyon zavar, az az EU kettős mércéje, vannak az elsőrendű EU tagok és a másodrendű EU tagok, és az elsőrendűek valamiért baromira szeretik virág nyelven a földbe döngölni e másodikat. A másik ami viszont elkeserített, az a helyzet bürokratikus kezelése magyar részről - mintha nem emberekről lett volna szó. Végülis magyar állampolgárként is ezt kapjuk az államtól, messze van még a "közszolgák" rendszere. Amit viszont lehet, tanuljuk meg az osztrákoktól - egy tájékoztató/üdvözlő levélen múlt ez az egész, ld. atlatszo.hu. Ilyet mi miért nem tudunk/tudtunk a szerb határon az elfogott migránsoknak osztogatni, hogy tudják, mi lesz velük. A bizonytalanságnál nincsen rosszabb. Aki meg tudja, hogy mire számíthat, az együttműködésben is jobban partner. Szívesen ott lettem volna a kajaosztók/tolmácsok között. Innen a szobából kibicnek érzem magam.
Az iszlám ugrásszerű terjedésével kapcsolatos projekciókkal/veszély-előrejelzésekkel az a bajom, hogy kivetítenek egy jelenlegi helyzetet 20-30 évre előre és nem vesznek figyelembe olyan tényezőket, ami az egészet más pályára állíthatja. (Ha ma 1,34 a termelékenységi mutató Európában, az nem jelenti azt, hogy 10 év múlva is ennyi marad).Lehet, hogy divatba jön megint a sok gyerekes család, vagy a muszlimok vállalnak kevesebbet, vagy jön egy ember által nem befolyásolható esemény, ami mindent megváltoztat.
Ember felett álló erő. Valahogy kifelejtjük ebből is - mint a mindennapokból - Istent. Szidjuk a vezetőket, de hányszor imádkoztunk azért, hogy az Istentől kapott megfelelő bölcsességgel tudjanak dönteni. Szidjuk a háborúból menekülő tömegeket, mert kényelmetlenséget és veszélyt jelentenek, de kérjük-e naponta Istent, hogy a nagy-nagy hatalmával lépjen közbe, és állítsa meg ezeket a háborúkat. Nekem felemelő volt, mikor a migránsok a keletiben vallástól és nyelvtől függetlenül együtt imádkoztak. Senki ne értsen félre, nem akarok muszlim többségű államban élni. De amit tőlük tanulni lehet, azt meg tőlük érdemes megtanulni. És ez az identitástudatuk, és ez az, amit a mai érték és identitás válságban szenvedő Európának, európai polgárnak egyáltalán nem árt látni. Lehet még ebből jó, ahogy Böjte Csaba mondta, még nem vagyunk elveszve.
Még én sem vagyok elveszve:-) Mikor reggel kinyitom a szemem, megköszönöm, hogy még kinyithatom. Eszerint még van mit tennem ezen a Földön, és ez mindenkire igaz, aki ma kinyithatta a szemét.
KÉRLEK ADD URAM, HOGY MEGÉRTSEM, MILYEN FELADATOT SZÁNSZ NEKEM. KÖSZÖNÖM A SEGÍTSÉGEDET ÉS ÚTMUTATÁSODAT.
Élek és gyógyulok. Ez volt a zárszó az előző bejegyzésénél - és nagy örömömre ezzel tudom kezdeni ezt a bejegyzést is:-)
Először is híztam egy kilót! Ennek azért van jelentősége - nem mintha különösebben hiányozna rólam - mert az emésztő rendszerem képes felszívni a kaját és a kalóriákat. Ez nagyon jó - de mostantól vigyázni kell a mennyiségekkel.
Foltokban már van kb. 1 mm-es fejszőrzetem is. Láttam egy leopárdmintához hasonlító női kopasz frizurát (ahhoz kb. 2 mm kell a fej legalább 60%-án), most ezt tűztem ki célul, ilyet szeretnék. Haj rá, Rika! - ahogy a kopasz sportolókat buzdítják.
Minden reggel felöltözöm már nappali ruhában, a pizsis lustizás a múlté! Reggel reggeli, gyógyszerbevétel, lépegetőzés, zuhi. Utána meló, amíg bírok koncentrálni. Ebéd (nagyon jókat főz Anyu), utána szunya - ilyenkor Anyut is erőszakkal lepihentetem, hogy "Anya, nem pihennél Te is egy kicsit, amíg alszom?" és akkor azon a címen, hogy nem akar zörögni/zavarni Ő is lepihen. Tök jókat alszunk így ketten. Ő a nappaliban én meg idebenn. Délután egy könyv, film vagy meló. Este vacsi, lépegetőzés, zuhi, kis TV Attival (maszkban és kesztyűben - a házasélet szépségei:-) és alvás.
Hétvégén voltak itt a Tesómék, elhozták a Zsófit, ő is nyaral a Maminál a gyerekeimmel. Maszkban-kesztyűben-köpenyben szóval kellékekkel beszélgettünk kicsit a nappaliban. Éppen morgós hangulatban voltam, így Tesómnak a Morgós Hugi jutott. De azért nem morgott vissza:-)
Gyerekeknek ma a nyíregyházi állatkert a program vonattal Maminak köszönhetően! Anna egyre több időt tölt a "lovas" Kati néniéknél, Mamiéktól kb. 5 percre laknak - egyre jobban tetszik neki a lovaglás.
Tegnap voltam kontrollon, a fehérvérsejt számom - ők felelősek azért, hogy a károkozókat és bacikat legyőzzék a szervezetben - 5000 felett van, ami már az egészséges emberre jellemző értékhatárokon belül van! Na és kérdezem a doktornénit, akkor milyen rendszabályokon lehet enyhíteni? Gyümölcsöket próbálgathatok, olyat amit meg lehet hámozni, de a többin nincs enyhítés. Jövő héttől hetente kell csak ágyneműt váltani. Mindegy ez is valami:-)
Jövő hét izgalmas lesz: Anyunak haza kell mennie és kezdődik az iskola. Mama ígérte, hogy a húzós napokon bejön, de azért leszünk egyedül is. Majd beosztjuk a tennivalókat: most a gyerkőcöknek is kell egy kicsit segíteni, meglátjuk, hogy boldogulunk.
Sokan felhívtak vagy írtak, most MiZi volt a nagy meglepi, kb. 18 éve nem beszéltünk - de nagyon jó volt: azt mondta, tessék többet foglalkozni magammal és a gyógyulással és kevesebbet a melóval. Igyekszem...
Szóval élek és gyógyulok. Bízzunk benne, hogy a gyógyulási folyamat tovább követi az exponenciális görbületet:-)
KÖSZÖNET ÉRTE!
Nos, a budapesti felhőszakadást jól megszívtuk abból a szempontból, hogy így huszadika előtt dőlnek az új ügyek. Szakértők szabin vagy túlterhelve, így ezek is Attinál landolnak. Nagy nyugalommal veszi kezébe ezeket az ügyeket is a szokásos alapossággal. Azt hiszem, hegedülni is megtanul, ha van hozzá oktatóvideó és elegendő idő - nulla zenei hallással. Szóval zaklatnak, holmi felhőszakadás ügyekkel, ahelyett, hogy hagynának pihenni...
Erőnlétem szépen alakul, ha adott napon nincs is nagy fejlődés, de nem hanyatlik vissza, mint korábban: nincs hullámzás. Csak a délutáni szuszmorgás.... De az nagyon jól esik:-)
Végül is felhívtam a doktornőt a klinikán, szerinte az a Tavanic okozza a csalánkiütésemet, amit Atti éppen reggel rendelt meg előleggel a gyógyszertárban. Mikor mondom neki, nagyon boldog...Doktornő egy Zyrtec nevű allergia gyógyszert ajánlott, és hogy hagyjam abba a Tavanicot. Atti este meg is hozta ez utóbbit: nagyon kedvesen mosolygott a gyógyszertáros nénire, aki kicserélte neki a gyógyszereket. Most hogy nézem, tényleg Nobel-díjas ez a mosoly... na jó, nem most tűnt fel, már egy kicsit korábban:-)
Hú, nagyon jól esett, felhívott az egyik tanítónéni. Kérdezte, hogy mi újság van, és elmesélte, hogy ő milyen terheket cipelt sokáig. Észrevettem, hogy a beteg embernek sokan könnyebben megnyílnak. Jó kis beszélgetés volt.
A csecsemőérzet átment kisgyermekkorba: Anyukám vezényel: azt ne te csináld, majd én; vegyed fel a maszkot; oda ne menj be; ne menj ki pulóver nélkül; stb. stb. Tiszta bölcsi/ovi. Vajon mikor kamaszodok már? De ha belegondolok, még tényleg felügyeletet igénylek...
Most más nem jut eszembe. KÖSZÖNÖM URAM, HOGY ÉLEK ÉS GYÓGYULOK.
Tényleg olyan vagyok, mint egy csecsemő, csak eszek, alszok, pelenkakrémmel kenegetem magam, így hajlok arra, hogy tényleg valami testi újjászületés történt itten...
Reggeli után gyógyszerbevétel, és mindig elhatározom, hogy na négy órát dolgozom. Aztán jön egy álommanó, aki elkezdi birizgálni a szemhéjamat, csak hordja, hordja a kis súlyokat és egyszer csak... becsukódik. Utána már csak azért küzdök, hogy mire kész az ebéd, addig kibírjam. Ugye ennek a főzőcskének a lényege az, hogy friss ételeket egyek - kerülve e lehetőségét bármilyen fertőzésnek/bacinak. Mit szólna már Anyu, hogy én meg bealszom délre, az már milyen csecsemő kinézetű lenne... Viszont ebéd után minimum 3 óra alvás. Megnéztem a gyógyszereket, van ami aluszékonyságot okoz... na ez mindent megmagyaráz.
Amit sikerült elérni, hogy megállt a fogyás. Úgy 8 kg mínuszban vagyok - ami nálam még pozitív változás is.
Kérdem én, mi van azokkal, akik 50 kilóból fogyják le ezt a 8 kilót?....
A piros foltok még mindig megvannak, így elhatároztam, holnap felhívom a doktornőt. Azt nem tudom, hogy hova kellene menni: vissza a klinikára vagy itt egy bőrgyógyászhoz. Mivel sok dolog állhat a háttérben, az első mellett döntöttem. Ahogy a képeket nézegettem vagy csalánkiütésem vagy rosacea-m van. Eddig azt sem tudtam, hogy van ilyen betegség...
Jó itthon, jó hogy a gyerkőcök itt nyüzsögnek. Nagyon aranyos, szófogadó gyerekeink vannak, délután velük töltök kis időt maszkban, kesztyűben...
A foltok miatt és mert az egyik gyerkőc kicsit köhög, visszajöttem a szobába enni. Innen kuksizok ki a vacsoraasztalhoz, és szólok bele mindenbe. Biztos nagyon hiányoztam nekik én is:-)
Este megint hamar jönnek a manócskák, és már alszom is. Bár az éjszakák még nem nyugodtak, felületesen alszom, de talán most, hogy a hőség elment jobb lesz.
Köszönöm a segítséget, támogatást, szeretetet. HÁLA URAM A SEGÍTSÉGEDÉRT.
Tegnap reggel az orvosi engedélynek megfelelően friss őszibarackot reggeliztem. Nagyon finom volt, másfelet megettem belőle. Reggeli után sikerült elintézni Oli szülinapi ajándékát, nem mondom meg, hogy mi lesz, mert titok:-) Oli 9 éves lesz 21-én, igazi nagyfiú, már trendi FADE-re akarja vágatni a haját. Ha valaki nem tudná, az ilyen:
Délelőtt munka, de megint hamar kifáradok. Még jó, hogy uborkaszezon van... Ebéd borsóleves és túróspite. Délután alvás, mikor felkelek piros foltokat veszek észre az arcomon, az őszibarackra gyanakszom, mint allergiás reakció: barackevésem, neked lőttek...
Délután netezek, nagyon foglalkoztat a menekültek ügye, és találok egy blogot, ahol egy magyar újságíró leírja, mit él át, mire eljutott a menekültek közlekedési útvonalán Görögországból Magyarországba. A jobboldali sajtóban félelmetes ostobaságokat olvasok, és borzasztóan zavar, hogy ők is kereszténynek vallják magukat. Amit Bayer Zsolt le mer írni az köszönőviszonyban nincs a jézusi tanokkal. Próbálok hitelesebb keresztény hangot találni, nem csalódom: Bőjte Csaba gondolatait nagyon a magaménak tudom érezni. Ez az egész a javak piszok egyenlőtlen elosztása miatt van, amiről nagyrészt a világ politikusai tehetnek. Belinkelem, érdemes elolvasni: http://tiszatajonline.hu/?p=84114.
Azután meglepődve olvastam egy kis kutatás után, hogy az én egyházam igen intenzíven kivette a részét a menekültek integrálásában eddig is. Ez is egy külön szakma és sokféle szakember kell hozzá: http://reformatus.hu/mutat/vente-szaz-menekultet-integral-a-magyar-tarsadalomba-a-reformatus-egyhaz/.
Nem lehet illúziónk: sokan menekültet vissza fog küldeni Nyugat-Európa a belépő országba, akik megpróbálják majd itt is beadni a kérelmüket. Mindenesetre nem 500 fő per év lesz az integrálandó migránsok száma. Vajon erre készülnek a kormányzat/egyházak/civil szervezetek? Mi fel vagyunk rá készülve? Hát ilyeneken gondolkodom.
A piros foltok nem múltak estére sem így elolvastam az összes gyógyszer mellékhatásait. Gyakorlatilag bármelyik okozhatja.... Így kipróbálom, melyik lehet a bűnös. Elsőre a Controloc gyomornedv csökkentő tabletta tűnik gyanúsnak, így azt hagyom el pár napra.
Pozitívum, hogy már 10 percet lenyomtam az elliptikus tréneren, és mintha serkenne a hajam:-)
Reggeli ébredéskor még mindig piros vagyok, hideg vizes arcmosás és Fenistil pakolás után leültem a gép elé és pötyögök.Nagyon meleg van még mindig. Azt hiszem alszom is egyet:-)
KÖSZÖNÖM URAM A SEGÍTSÉGEDET. KÉRLEK SEGÍTS RÁJÖNNI, HOGY MIRE LETTEM ALLERGIÁS. KÖSZÖNÖM