Régen, írtam, kettő PET CT eredményem is volt a legutóbbi bejegyzés óta.

Bár van egy aktívnak tűnő nyirokcsomóm, a betegség semmilyen egyéb jelét nem produkálom, vérképem jó. Egyelőre három havi ellenőrzésekre vagyok visszarendelve, amúgy élem az életem a pandemia idején, mint mindenki más.

A regisztráció megnyílásának napján jelentkeztem a Covid19 védőoltásra. Részben azért, hogy gyorsan kikeveredjek a betegségből, ha megkapnám, részben azért, mert az oltást elengedhetetlennek tartom ahhoz, hogy újra megölelhessük a szeretteinket félelem nélkül.

2021.02.10-én kaptam a háziorvosi rendelőből a hívást, hogy 12-én beoltanak az Astrazeneca vakcinával, ha kérem. Gyors konzultáció után a referencia személyemmel (Doki)  visszajeleztem, hogy oké, felveszem az oltást. Meglepődtem azon, hogy behívtak, hiszen a 80+ korosztály oltása volt napirenden. Utánanézve megértettem, hogy a vakcina klinikai kísérlete során az idős korosztály kis létszámmal vett részt, ami nem volt elégséges ahhoz, hogy igazolódjon a vakcina hatékonysága az időskorúak között. Így olthatják az Astrazeneca oltással az 55 mínuszos, krónikus betegeket, ígykerülhettem sorra ilyen korán.

2021.02.12-én , pénteken 10 főt oltott a háziorvosom, tekintve, hogy összesen egy azaz egy ampulla oltóanyagot kapott, amelyet ő porciózott ki 10 főre. Az oltás napján még nem voltak mellékhatások, azok az éjszaka során kezdődtek, és az alábbiak voltak - melyeket az orvosi tanácsnak megfelelően paracetamollal enyhítettem:

- kb. 3 napig lázas, hőemelkedéses állapot

- kb. 6 napig erős fejfájás, típusát tekintve mindenféle (nyakszirttől előresugárzó, homlokon lüktető, koponyát összeszorító, arccsontot lezsibbasztó, homloküreget szétfeszítő)

-  émelygés kb. 5 napon át, melyből az első háromban hányinger, hányás és étvágytalanság miatt gyakorlatilag alig ettem

 - fáradság, aluszékonyság, elesettség kb. 1 hétig

 - a tegnapi és a mai napon enyhe fülzúgás, fül dugulás érzés, ásítozás, instabilitás. Egy héttel az oltás után még mindig nem vagyok olyan, mint az Astrazeneca előtt...

A tegnapi és a mai hírekben azt látom, más európai országokban is sokan tapasztalták ezeket a mellékhatásokat.

Fontosnak tartanám megemlíteni annak a lehetőségét, hogy az oltással az ember akár 7-10 napra is elveszíti a munkaképességét. Illetve ha más is így jár, talán könnyebb elviselni, hogy nem ő az egyedüli.

Tudtommal a 10 fős kis csapatból egyedül én jelentettem komolyabb tüneteket a háziorvos felé.

Ma már mindenképpen jobban vagyok és remélem, mielőbb képes leszek lefutni azt a 7 km-t, amit kedves férjem irányozott elő nekem az oltás harmadnapján:-)

Az előbb vettem a bátorságot és letöltöttem az eredményeket.

Azzal a lendülettel továbbküldtem hematológus barátunknak.

Értékelése 1 percen belül visszajött: "Öröm és boldogság van! A ct-k negatívak. Mondhatod Atinak, hogy béke! :-)

Így még a törött vállam fájása is eltörpül.

BÉKE.GYÓGYULÁS.EGÉSZSÉG. HÁLA

Áldjad én lelkem az Úrat, és meg ne feledkezzél az ő jótéteményéről...

Gondolkodom, hogy megpróbálkozom a maratoni táv lefutásával.

Most információt és felkészülési terveket gyűjtögetek, hogy a sajátomat összerakjam.

Meg motivációt, ami kitart közel egy évig.

Meg olyan elvetemült embereket, akik szintén szeretnék legalább egyszer lefutni a 42-t.

Meg visszaigazolást, hogy ez az én utam...

legutóbbi októberi vizsgálatsorozat (CT, fizikális vizsgálat, véreredmény) szerint stabil a gyógyulás.

Eljutottam egy csomó olyan helyre, ahová vagy Ati vagy én terveztünk életünkben eljutni, és most a második gyógyulás után sikerült megvalósítani.

Nagyszerű nyarunk, kirándulásaink voltak a gyerekekkel és a gyerekek nélkül is.

Sikerült több életet lehelni régebbi kapcsolatokba, barátságokba.

Több sorstárs is közel került hozzám, akikkel kölcsönösen segíteni, támogatni tudjuk egymást.

Életemben először lefutottam a félmaratont.

Isten ígéretei maradéktalanul beteljesültek:

• Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet
• Aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
• Aki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.

Hála és köszönet...

Képekben:

Ma pont 3 éve, hogy visszakaptam a csillagsejtjeimet, ez azt jelenti, hogy a megmegmennyi = 996 nap. Jelenleg.

Itt van az ideje, hogy az időszakos vizsgálati eredményekről beszámoljak: mind a vérvételi eredmények, mind a CT vizsgálat a gyógyulás stabilitását mutatja.

Időközben beleszerelmesedtem a hosszútávfutásba, két naponta 14 km  az adagom - jelenleg:-) -  és sok pozitív változás következett be az életemben, többek között beleférek ebbe a fekete ruhába, amit 22 évesen hordtam (tudom, tudom Viki, nem tudok szelfizni).

Most azonban másról szeretnék írni.

Mikor megtudtam, hogy milyen beteg vagyok, a pánik volt az első érzés.

A második lépés az információgyűjtés volt.

A harmadik annak a személynek a megtalálása, aki számomra az abszolút véleményvezér a betegségemmel kapcsolatban.

Az imádságot nem tudom sorszámozni, az folyamatos volt.

A második betegségemnél a tudatos cselekvés volt a mozgatórugó: tudtam, hogy meg fogok gyógyulni. Reggelente az volt a kérdés, hogy ma mit tehetek ennek érdekében. Mi a napi feladat, mit fognak velem csinálni, és én mit fogok csinálni magammal.

Nemcsak az én napjaimat tematizálta a betegségem, a körülöttem állok élete is megváltozott, ők is az én betegségemhez igazították a mindennapjaikat. Szerintem nincs annál nagyobb szeretet, mikor az egyik ember odaadja az idejéta másiknak. Az életben az idő a legnagyobb kincsünk. Mikor egy beteg másokra támaszkodik, mások legnagyobb kincséből, az ő idejükből kap egy részt a gondoskodásuk, az aggódásuk, a támogatásuk mellett. 

Mindenki, a beteg embert is beleértve, elsősorban önmagáért felelős: meg kell tenni mindazokat, amik a saját gyógyulásunk, egészségünk megőrzése megkövetel, jól kell felhasználni a kapott időt.

Mi, betegek felelősek vagyunk azonban  a támogatók nekünk adott idejéért is, ezzel kapcsolatban fogalmazódott meg bennem pár gondolat:

* A bennünket érintő kedvezőtlen diagnózis nemcsak minket sújt le, hanem a szeretteinket is. A kifejezés, amit az arcukon látunk nem azért van, mert csalódtak bennünk, hanem mert nekik is fáj. Féltenek bennünket, hogy mi lesz velünk és ők is félnek, hogy mi hárul rájuk a mi betegségünk miatt. Ilyenkor a legjobb együtt kisírni a közös bánatot.

*A szeretteink nem szakértők: szerintem nem szabad olyan kérdések véleményezésére kényszeríteni őket, amiről nincs/nem lehet szaktudásuk. Nem szabad döntéseinket az ő véleményükre alapozni, rájuk rakva olyan terheket, amit nem nekik kell viselni. Minél előbb kiválasztjuk a saját véleményvezérünket (ideális esetben a kezelőorvos), annál hamarabb megkönnyebbül a környezetünk is. Természetesen lehet több szakvéleményt kikérni, de előbb-utóbb le kell tenni a voksunkat egyfajta gyógyulási mód/gyógyító mellett. Minél előbb történik ez meg, a környezetünk annál hamarabb felszabadul a rájuk rótt "Te mit gondolsz?", " a .... azt mondta, hogy... ugye nincs igaza", stb. kérdésektől és onnantól mi is sokkal jobban a gyógyulásra tudunk összpontosítani.

*Fontos, hogy a véleményvezérünk olyan szakorvos legyen, aki rendelkezik a betegségünket érintő szaktudással, azt ellátni képes eü. intézményben dolgozik, aki nem ellenszenves nekünk, és aki elmagyarázza mindazokat, amit tudni akarunk. Ha kiválasztottuk a véleményvezért, akkor kövessük az általa előírt gyógymódot mindenben.

*A csapongás egyik veszélye, hogy nem tudjuk, hogy ezt a kezelést milyen módon befolyásolja egy másikfajta kezelés, másrészt ha megosztjuk az erőnket nem tudunk kizárólag az elsődleges gyógyításra koncentrálni. Nem utolsó sorban az újabb és újabb gyógymódok kipróbálása kiüríti a pénztárcánkat és felőrli a hozzátartozónk idegeit.

*Tisztában kell lennünk vele: a minket ápolók élete éppen olyan fontos, mint a sajátunk. Betegként is törődnünk kell a körülöttünk élők problémáival, érzéseivel, hogylétével. Jól esik nekik, hogy visszakérdezünk az orvosra, ápolókra: És Ön hogy van, vagy a minket ápoló családtagra: és Neked milyen napod volt?

*Ha a hozzátartozóink nem rólunk beszélgetnek, gondolkodnak, az nem azt jelenti, hogy lelketlenek. Bár a betegségünk miatt jobban a figyelem középpontjába helyeződtünk, de nem körülöttünk forog a világ. 

*Hozzátartozóink ereje is véges: ne sértődjünk meg, ha ők is pihenésre, kikapcsolódásra vágynak, vagy nem tudnak valamiben úgy támogatni, ahogy elvárjuk. 

*Sokszor a beteg által mutatott lelkierő megerősíti a hozzátartozót, ami egy pozitív szinergiát indít el, minket is még jobban fog erősíteni. 

Ha ma írnám ezt a blogot, megkérném az engem ápolókat, hogy ők is írjanak naplót. Csak sajnos későn jutott eszembe az ötlet... Az emlékeimben viszont tisztán él a kapott támogatás, a beszélgetések. Nagy bennem a  hála, hogy ők mellettem voltak.

A mai, klinikán végzett vizsgálatok szerint minden ok (vérvizsgálat, fizikai vizsgálat).

Nyáron kivették a port-t, esemény nélkül gyógyult a helye.

Hajam már kb. 25-30 cm hosszú.

Kb. 6 kg visszajött:-(   Ami jó, hogy főként izomban (naci méret nem változott).

Futás folyamatos 2-3 naponta 4-5 km vagy 35-40 perc elliptikus tréner (egyre hidegebb van...).

Sok saláta, sok gyümi, sok folyadék.

Lelki béke (de jó lenne). Lelki békére való törekvés.  Élethosszra elegendő cél.

Kb. most ennyi, de nem is kell több:-) SDG:-)

Hali!

Csak röviden tájékoztatom az érdeklődőt,

hogy élek.

Jól élek.

Vagyok.

Jól vagyok.

Igyekszem az élést tényleg megélni.

Családostul, gyerekestül, férjesül,

Anyustul, Tesóstul,

Rokonostul, barátostul.

Ma térdre estem, féltem

kinyitni a borítékot

hogy élhetek-e így még

Családostul, gyerekestül, férjestül,

Anyustul, Tesóstul,

Rokonostul, barátostul.

Nem hittem el, nem hihettem,

hogy Ki megteremtett, elnevezett,  elengedett, megmentett,

ismét a próba sötétjébe enged

Családostul, gyerekestül, férjestül,

Anyustul, Tesóstul,

Rokonostul, barátostul.

Pár perc térden és betöltött a remény, az ígéret

bátorrá tett, hogy megbizonyosodjak,

ismét időt kaptunk rá, hogy zavartalanul

szeressük egymást

Családostul, gyerekestül, férjestül,

Anyustul, Tesóstul,

Rokonostul, barátostul.

Hali!

Élek! Élhetek!

SDG!

Jelenlegi státuszom:

Zöldségfogyasztás és gyümölcsfogyasztás változatlanul magas, meghívásom van egy futócsapathoz való csatlakozáshoz valamikor középtávon.

Mínusz 10 kg tartva, illetve a karácsonyi zibizaba eredménye kiböjtölve. Hajszerkezetem igen érdekes: báránybőrként kunkorodik a fejemen: kb. 2,5 cm most.

Melo. Az van.

Sikerült végül az ellenőrző PET CT-re is időpontot kapnom - köszönöm Andika - és ma már a kezemben az eredmény: Semmilyen kóros elváltozást nem igazolt a PET, azaz változatlanul tünetmentes vagyok, eltűntek a gonosz bogyók. Illetve ami van, mégha nagyobb is kissé, nem gonosz. Sőt a lábamban lévő egyéb folyamatok (az a bizonyos ismeretlen eredetű gyulladás) is visszahúzódott valamelyest.

Azt azért elmondom, hogy minden, a gyógyulásomra Istentől kapott ígéret ellenére most sokat stresszeltem és paráztam a vizsgálat előtt és után is. Tudom, hogy Isten a magatartásunktól függetlenül "hű marad, önmagát meg nem tagadhatja", akivel egyszer szövetségre lépett, az örökké tart. Velem már szövetségre lépett Jézus által, megmutatta, hogy nem hagy el a legnehezebb helyzetekbe sem, mégis féltem egyedül elmenni a leletért. Ez az igazság. No de ezért kaptam Atit, hogy támogassuk egymást mikor a másik mélyen van.

Most hálás vagyok, hogy a gyógyulás tartósnak mutatkozik, és kissé csalódott magamban, hogy meginogtam és hitetlenkedtem. Van ilyen is. Bocsáss meg ezért Uram, köszönöm ismételten a tetteimtől független segítségedet és a Kegyelmet. Kérlek add, hogy felhőtlenül örülhessek annak, hogy e csodálatos, teremtett világ része lehetek. KÖSZÖNÖM!

 ps. Ki is megyek és megcsodálom a napsütést. Azt mondja a pesti ember, holnaptól esik, meg fú'......

Atti mindig azon elmélkedik, milyen érdekesek a döntéseink következményei. Ha egy pillanatban több döntés van, és eljátszanánk az összes lehetőséget, akkor végtelen sok életgomolyaghoz jutnánk. Én meg azt gondolom, hogy egy embernek egy adott életfonala van, és a döntéseivel jó nagy gomolyagokat tud csinálni. Van hogy összegabalyodik másokéval, vagy hogy csak a sajátját kanyarítja körbe-körbe. De olyan is van, hogy ezt nem saját döntés, hanem külső körülmények, történések okozzák. Mindig utáltam kibogózni a csomós fonalat. Inkább kivágtam a csomót - ha lehetett. Ez most nem volt lehetséges: végig kellett járni ezt a kesze-kusza bogyót, hogy visszataláljak az egyenesbe.

Visszataláltam. Vasárnap most először voltam templomba. Ott folytatódott minden, ahogy a betegség előtt abbamaradt: Úrvacsorával, a megtérési igémmel, szívet melengető lelkészi üzenettel. Visszafogadtak. Nagyon jó érzés volt. 

Utolsó lépésként mai klinikai látogatásunk során kaptam egy papírt, miszerint: teljes remisszió igazolt, dolgozhat, közösségbe mehet. Kontroll decemberben.

Decemberben még szabi, de januártól teljes gőzzel visszatérek az én utamra. Isten, család, munka - jó kis mérföldkövek. Istenem de jó, hogy megint bandukolhatok!

Köszönöm!

Mióta Anyu elment, egyedül próbáljuk megoldani a háztartási és egyéb feladatokat. Szerintem jól megy, bár a nagyja még mindig Atin van. Érzek nála mélypotokat, nagyon megterheli/megterhelte ez az egész. 

Ha elfáradok, leülök vagy lefekszem. Mindegy, hogy mi marad ott. Na ezek a mindegyek nem mindegyek Atinak:-) Ő takarítja a romokat.

Letelt a száz nap. Most munka, férj, gyerekek, pihenés, alvás de még főként itthon. A vándor bőrbaj eltűnt, az erőnlét szépen jön vissza. Nem szedek gyógyszert. Már mindenfélét eszek - nyersen is. A rendre, tisztaságra pormentességre még mindig figyelünk. Múlt héten két programra is elmentem, de beszedtem valami bacit, így egész hétvégén orrfújás, tüsszögés, köhögés, stb., de az is lehet, hogy Oli hozta haza. Mindenesetre jól átragasztottam Annára, ketten prüszkölődünk. Elvileg mehetnék szabadon, de nem megyek, mert félek a baciktól, influenzától. Jöhet hozzánk látogató is, csak bacit ne hozzon:-)

Mivel nem kaptam kezelést, most a kivárás időszaka van. Várjuk, mit mutat a következő PET CT, ez december végén esetékes.

Kellene valamiféle mérleget vonni, konkludálni ezt a betegséget/időszakot, de még túl közel van, és nem látok tisztán. Valamin nyilván változtatni kell: kutatom, hogy mi mindenen. Most a táplálkozás irányába kutatok: Elemér-hatás. Még az is lehet, hogy vega leszek.

Mindenesetre, nagyon sokan támogattak, támogattatok és ezért nagyon hálás vagyok, remélem, lesz alkalom, hogy mindenkinek megháláljam.

KÖSZÖNÖM!