Már jól haladok az erőnlét fejlesztésében. Beiktattam egy tornázós napot, mert az egyes izomcsoportok el vannak satnyulva. Satnya izmokkal meg nem lehet azokat a dolgokat csinálni, amikre még én készülök. Még csak fejben van meg a bakancslista, de annyit mondhatok, hogy nagyon hosszú... Olyan nagyon hosszú, hogy csak egyetlen eleméért is legalább három évet kell dolgoznom...

A  torna hatására minden porcikámban izomláz, vagy inkább ébredési láz van.

Ma kontrollon voltam. A PET CT-t kielemezve ismét meghallgattam (életemben másodszor), hogy ez most egy tünetmentes időszak, a betegség nyugszik, de bármikor előtörhet. Az érdekes az volt, hogy ezt most Atti mondta el a doktornőm helyett, aki enyhén indiszponált volt. Ami nem hangzott el, az az, hogy 5 év után leszek gyógyultnak tekinthető. Nálam ez a fogalom értelmét vesztette. Mintha alkoholista lennék. Csak tünetmentes...  Viszont a  doktornő megengedte, hogy délben igyak egy kis bort! Eztán csak délben hívjatok! Garantált a jókedv:-)

Nagy valószínűséggel - bár nincs maradvány - fognak adni pár megelőző Adcetris infúziót 3 hetente. Ez valahogy lehangolt. Meg az is lehangolt, hogy legutóbbi vérvételi eredményében, mikor hemokultúrát is csináltak magas volt az egyik májfunkciós értékem, meg a veseértékem. Elég sok mérget kapott már mindkettő!

Egyéb értékeim, fehérvérsejt, vörösvérsejt stb. teljesen jók. 

Úgy örültem, hogy csökken a gyógyszerek száma és a testem megint kezdheti csinálni, amit kell, Szabadon a gyári program szerint... És nem... Ismét belematatunk.

Na jól van, nem panaszkodom. Örüljünk annak, ami van és bízzunk benne, hogy okkal történnek a dolgok.

Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensõm az õ szent nevét