20. nap: Hová lett az életerő?
Hát nem tudom. Elvitte a cica, vagy a "gonosz" kis minyonok.
Összeszövetkeztek Sandra Bullock-kal és kiszippantották a légkondin keresztül. Pedig annyira nagy baj nincs: egyelőre nincs étvágy, folyamatos hőemelkedés/láz, napi egy-két hányás, kis hasmenés. Még a sejt szaporító injekciót is elvették tőlem, mert már 22,000 volt a fehérvérsejtszám, és az azért mégiscsak luxus.
Ma volt itt Mama és Atti, jó érzés volt látni őket, de sokkal inkább letört, hogy még mindig itt kell dekkolnom. Holnap jönnek haza a gyerekek az Ildiéktől és mennek táborba jövő héten. Úgy megpuszilgatnám őket!
Már az ágyspirálól is lekötöttek, így csak az infúziós üveg van csak bekötve, ha folyatnak valami lét. ($$$) Azt ígérték, hogy ha már nem hányok, nem vagyok lázas és normális mennyiséget meg bírok inni, akkor hazamehetek. Ha...ha...ha... Ez pontosan három feltétel együttes teljesülését jelenti.
Lehet, hogy az Immunrendszer 2.0 kezdeti installációs zavarai okozzák, vagy elértem egy általam nem ismert kórházi tartózkodási protokoll mérföldkövéhez (20 nap), mikor is a tisztelt betegnek illik egy kicsit kibuknia, de mindenesetre objektíve megállapíthatom, hogy bármelyik pillanatban képes vagyok elbőgni magam.
20 nap, ami a 100 nap első 20%-a. Köszönöm Uram az eddigieket, de most kérlek, segíts, mert a test és a lélek is egyaránt erőtelen.