Az éjszaka felületes alvással telt, azt álmodtam, hogy kicsi izék kicsi kerítéseket hordanak kicsi vonaton. Sajnos a reggeli rosszullét ne maradt el, de a hasmenések már vége.

A 37-38  fok közötti testhőmérsékletem a sejtek termelődésére utal. A kapott sejtszaporítónak ez az egyik mellékhatása. A másik mellékhatásával a második DHAP kezelés után találkoztam még februárban, amikor a naponta beadott injekciók hatására a gerincemben és a medencében a szülési fájdalom szintjét megközelítő fájás jött elő és tartott egy éjszakán át. Ez az érzés ezidáig elmaradt, az  aluszékonyságból és a magas hőből azonban lehet következtetni, hogy a sejtcserés támadás éppen zajlik.

Ma nem kaptam még számszerű eredményt kis segítőimről, lehet azt gondolták, osszam be a tegnapit, végülis két napra elosztva  is kitűnő eredmény.

További pozitívum, hogy a szájnyálkahártyám szépen megnyugszik, a pépes kajákat is kicseréltük szilárdabb formára.

Ami nincs még az az étvágy, bár a takarító nénivel ma megalkottuk a 12 kanalas/falatos szabályt - ami lássuk be,  szignifikáns előrelépést a korábbihoz képest. Érdekes számomra, hogy a mai magyar gyógyításban mennyire eltolódik a gyógyítás a gyógyszerek (be/túl)adagolása felé, és mennyire nem kerül előtérbe a táplálkozás. Szerintem legalább egy dietetikusnak itt kellene nyüzsögni és figyelni, hogy mit eszik a beteg. De mint megtudtam, az étel az, amire leginkább nincs pénz. Fura.

Ja és ma kirándultam beöltöztetve abba a zöld béka izés cuccba! Egészen a rendelőintézet röntgen laborában, ahol is végeztek rajtam egy mellkasi röntgent. Az okát egyelőre nem tudom, és péntek délután lévén valószínűleg nem is fogom megtudni.

Úgyhogy gyógyulgatok, és a sejtek szaporodásával a mellékhatások száma is csökken.

Köszönet a mai megtartó segítségért, baráti támogatásokért!