Már csak egy nap itthon... Reggel lustálkodás az ágyban, majd templom. Nagyon klassz igét kaptam az istentiszteleten, igazán megerősített, és utána a közösség tagjaival is jó volt találkozni:-)

Dávid 23. zsoltára. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.2Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.3Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.4Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.5Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.6Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

Így megerősödve mentünk Anyuékhoz, ahol a gyerekekkel együtt töltöttük a délutánt: várépítés, beszélgetés, "túrkászás:-)", meglátogattuk Aput: megnéztük az új sírkövet, a múlt heti vihar nyomait a kertben, és játszótereztünk egy jót. Hugitól (aki a nővérem) kaptam egy szép fehér blúzt, holnap abban megyek a klinikára. Mindenki bizakodással búcsúzott, csak Anyukám szemében csillogtak a könnyek. Istenem, töröld őket ki, nyugtassad meg Őt!

A fotó az épített várat mutatja, no meg a gyerkőcöket:-)