Ma vasárnap van, ma nem vagyok túlbuzgó, és ma nem ugrok ki zuhanyozni a takarító néni látogatása elől. Ma alvást mímelek, tekintettel arra, hogy kb.4-kor aludtam el.

Ma vasárnap van, a nyugodalom napja. Kérdés, hogyan lehet ezt megünnepelni a sterilszobában. Merthogy Isten annyit kér tőlünk, hogy hat napig csináljuk a dolgunkat, de a hetediken csendesedjünk el vele – lehetőleg közösségben. Nekem ezek a vasárnapi alkalmak mindig olyanok, mintha valami átmosná a lelkemet, pont mint a 200 grammos NaCl oldat a vénás portomat– már bocs.

Reggeli igeolvasás és ima mellett döntök: éjjel kiderült, hogy az egyik nővérke harmadik gyerekeként (18 éves) sérült gyereket nevel, akit most hoztak haza tüdőgyulladás után. Tesókám kedvenc barátnője pedig nincs túl jó lelki passzban, tekintettel arra, hogy ő is mindenféle potyautasokat cipel test szerte. Ma rájuk gondolok, értük imádkozok.

Reggelire megkapom a házi túrómat, zuhi, gyógyszer, és jön az utolsó hosszabb kezelés, ami kb. 4-re fog lefolyni.

Mai öröm-bombáim: Annám segített az Anyunál az ebéd elkészítésében, Tesóm felajánlotta, hogy ha szükséges, jön steril szobát festeni, és végre: ma jön Atti és Mama látogatni – jól megnézzük egymást majd a kertből/ablakból.

Ebédet így mérsékelten eszek, várom a hazait. Ellenben kb. 2 órát körözök ma különböző irányokban, pozitúrákban, periódusokban. Közben rádiót hallgatok.

Nem sokkal ebéd idő után megjönnek Attiék, a nővérke segítségével kiválogatják, mi maradhat,és mi nem a sok hozott finomságból. Élőflórás, probiotikumos tejtermékek nem maradhatnak, csak hőkezelt termékek. Ma még ehetek nyers zöldséget, visszaadás után már nem. A legjobban az áfonyalének örülök (köszönöm Pici!), a többi kajákat félretesszük vacsira. Atti hazaviszi a felesleges cuccaimat, a visszaadás után csak a helyi, steril divatot hordhatom. Délután meg akarok nézni egy dokumentumfilmet a „Kiváltságos bolygó” címmel, de többször is belealszom.

A vacsi, melynél szeretném felhívni a figyelmet a nővérkék színes és gusztusos tálalására, ami apró figyelmesség ugyan, de melegíti a lelket:

Vacsi után össze-vissza alszom, éjfélkor jön Józsi nővér: bár nincs cucc, amit fel kellene kötni, de ő lelkesen méricskéli a mérnivalókat. Az extra adag vízhajtó, amit kikunyiztam, megtette a hatását, már nem fájnak a lábaim.

Elment ez a hét,  sasszárnyakon vittek. Köszönöm az áradó szeretetet, és hogy megtartottál Uram. Minden olvasóra ezt kívánom, duplán!

Készülök a továbbiakra: hétfőn nullázó, kedden visszaadás. Innen már nincs visszaút!