Kb. fél nyolcig alszom, ébredéskor ki is ugrok az ágyból, hogy még mielőtt a takarító néni az én cellámhoz ér, frissen megfürödve, átöltözve lapulhassak az ágyban. Amúgy álmos szombat: minden késik, a reggelim, hányáscsillapító és a gyógyszerem is. Mindegy, kibírom. Viszont kárpótol, hogy Bea nővér az ügyeletes, aki a másik kedvencem. Azért szeretem, mert mindenre nagyon alaposan válaszol, amit kérdezek. Ő képviseli az „oktató vonalat”, míg Csilla nővér a „lelki erősítgető”. Ami új információ, hogy ezek az anyagok le fogják nyúzni a bélnyálkahártyámat, amit majd a fehérvérsejtjeim termelnek újjá. Ezzel a gondolattal majd még barátkoznom kell…

Híreket kapok: a szomszéd cellák lakói elfogadhatóan vannak, egyik szomszédomnál beindult a fehérvérsejt termelődés, tapadnak az őssejtek. A másik hölgy, aki egy hetes transzplantált, némi gyomorfájdalomtól eltekintve jól van.

A reggeli virsli – de a jobbik fajtából. Be is falom egy pirítóssal. Hiányzik a mustár, de helyette hőkezelt cukormentes meggybefőttet kapok hozzá. Igyekeznek hatni a gasztronómiai érzékemre is. Nos, maradnék a mustárnál ha lehetne, de ez is tiltott gyümölcs. A folyadék mindig ugyanaz: hibiszkuszos csipkebogyó tea.

Reggeli után leróvom az ágy körülötti köröket, bambulok kicsit az ablakon át, figyelek egy méhecskét aki a meleg elől (kémeim kánikulát jelentettek) bejönne hozzám.

Huncutkám, nem tudlak beengedni, keress máshol hűs helyet. A körözés közben felhívom Attit, megbeszéljük, mennyi mindent kellene csinálnia a kertben ma: nélkülem. Most van a betakarítási időszak sok növény esetében, az mind rá marad.

Reggel Hugi elküldte a heti fotókat a gyerekekről. Annyira jó, hogy boldognak látom őket. A hangjuk mindig kiegyensúlyozott, fel sem merül bennük, hogy nem ez a dolgok rendje, ahogy most vannak. Hisznek, bíznak és visszavárnak. Fotókat kiraktam az FB-ra: tényleg jó őket nézni. Hugi, Sógi, Anyu! KÖSZÖNÖM!!!

Olvasgatás, keresztrejtvény-fejtés, levelezgetés. Az ebéd felejthető, de a 10 kanalas szabály szent. Utána moziznék egyet, de elalszom az egyik kedvenc Meryl Streep vígjátékomon. Bocs, Meryl.

Hamarosan jönnek cserélni az üvegcsét. Még mindig napi 5-6 lityi folyadék jön belém, lábaim enyhén dongák: mivel a max. vízhajtó adagon vagyok, ki kell várni, amíg hat, többet nem kaphatok. Ennek egyébként az az oka, hogy valamelyik veseértékem kissé magas, és szeretnék elkerülni a károsodását. Hiszek nekik, kibírom.

A déli köreim enyhítenek a zsibbadt érzésen, máris kedvem van egy újabb blogbejegyzés megírására a kajákról, mert úgy érzem, hogy itt elég sok szélsőséges dolgot lehet olvasni csodaszerekről, amik minden betegségre jók. Szerintünk sokrétűség, mértékletesség, kevesebb hús, a nyers növényi élelmiszerek előtérbe helyezése, sok folyadék az ésszerű. De igazából egészséges állapotban is.

Este vacsi felejthető: 10 harapás szabály. Az esti köröket elnyújtom, kb. fél órát mozgok – de most klasszikusokra és nem rockra. Majd jön az esti kezelés: jót alszok rajta, meg valami csalapolós filmen, mert elkövettem a hibát, hogy benyomtam a tévét. Itt a cellához az is külön jár.

Éjfél után újabb üvegcsere, Gézuka jelzi, hogy légbuborék van a szerelvénybe, Csilla nővérrel kiküzdik, és ismét folyik a lé. Viszont a gyomrom kissé felfordul, így kérek egy szelet pirítóst egy kis hazai tonhalkrémmel. És éjfél után még ezt is megkapom! Ez ám a full extra, és így tényleg full extrás leszek, Andikám! Még egy óra hátra van az anyagból. De ezen a napon is túl vagyok. Köszönöm minden barátnak és ismerősnek a támogatást! És nagyon hálás vagyok Uram, hogy ma is megtartottál.