Jó kis felhőszakadásra ébredtünk, hát eljött ez a nap: indul a „nyaralás”: all inclusive 4 hét a klinikán. Gyors bepakolás után reggeliztünk és a reggeli ima elhúzódott: mindketten éreztük, hogy ez akár az utolsó is lehet. Lehetne. De mi bízunk a teljes gyógyulásomra kapott ígéretben: erről majd írok egy visszaemlékezést.

Viszonylag zavartalan – erős esőzéssel kísért - utazás a klinikára, 2 percen belül találtunk ingyenes parkolót (ez kb 15 percet szokott igénybe venni). Negyed óra várakozás után bejutok a vérvételi helyiségbe, az én orvosom szabadságon van, de előző héten felhívott, és elmondta, hogy kit keressek. Kb 10 perc után be is jutok a professzorasszonyhoz. Szeretem ebben az intézményben az olajozottságot, ami a hatalmas tudáson, tiszteleten alapuló vezetésen és a fiatalok lelkesedésén nyugszik: jó kezekben vagyok.

A professzorasszony ellenőrzi a vérvételi eredményeimet (már a kezében vannak!), és azt mondja, nagyon jó állapotban vagyok, ő nagyon bizakodó. A haditerv az, hogy ma befekszek és elhelyezkedek: elvégeznek néhány vizsgálatot. Holnaptól indul az előkészítő, gyógyszeres kezelés, melyet hat napon át fogok kapni. Vasárnap kapom az u.n.nullázó anyagot, ami a rossz sejteken kívül a teljes csontvelőmet redukálja. Másnap kapom vissza azokat az őssejteket, amiket másfél hónapja gyűjtöttek le, és mostani érkezésemig a fagyasztóban tároltak. Egyeztetjük a góckutatási leleteimet, hogy mi hiányzik, a hiányzó vizsgálatot, a szívultrahangot még a mai napon el tudják itt végezni. – Nos erre kaptam én otthon fél évre időpontot! Professzorasszony bíztató mosolyától kísérve megyek be az osztályra, ahol a főnővér név szerint nagy mosollyal fogad. Szinte hihetetlen a felkészültség: engem itt várnak. Berakodjuk a dolgaimat a steril részleg zsilipező helyisége elé, ahol minden kis csomagomat fertőtlenítenek. Fertőtlenítés után beviszi a nővérke a szobámba. A szívultrahang vizsgálatról visszaérve érzékeny búcsút veszek Attitól: jópár hétig nem leszünk egymás közelében:-(

Én még itt az előkészítő helyiségben utcai ruhámtól megválok, hálóingbe bújok, majd sapkát, köpenyt és szájmaszkot, szép kék zacskót kapok a lábamra és elindulok arra a kb. 5 méterre, ami a szobámhoz vezet és  ahonnan ezek nélkül az elkövetkezendő időben nem jöhetek ki. Illetve innen egyáltalán nem jöhetek majd ki a saját érdekemben.

Tágas blokk fogad, amely egy újabb, kis zsilipező helyiségből, egy kb. 4x4 méter alapterületű nagy ablakos „lakószobából” és egy modern WC-zuhanyzóból áll. Ami a legszembetűnőbb az az, hogy itt nem a költséghatékonyság volt a vezérlő elv: minden szép, jó minőségű anyagokból került kialakításra. A szobában egy ágy van, egy éjjeli szekrény (ezt kicsit kevésnek érzem a dolgaim elrakodásához), egy fehér műanyag kerti fotel és egy kicsi támla nélküli szék. Ja és egy mindenféle orvosi kütyüvel teli gurulós szekrényke: ez nekem tiltott gyümölcs.

Atti hív: a kerben van, látni szeretné, hogy melyik az én ablakom. Hamar meglátjuk egymást az ablakból: nincs több, mint 10 méter és egy üvegtábla ami elválaszt. Ez az üvegtábla véd majd meg a külvilágtól, tart majd életben, mikor az immunrendszerem nem működik. Most érezzük, milyen nagy távolság tud lenni egy üveglap...

Első nap az ebéd valamilyenkrémleves sok tésztával, paradicsomos gombóc krumplipürével és aprókára vágott almabefőtt. Kenyér nincs, pedig én nagyon kenyeres vagyok, de nem is árt, ha leszokok rólaJ. Az ételek íze mintha kicsit más lenne: jellegtelenebb, lehet, hogy a dupla hőkezelés tesziJ Szóval az all inclusive-nak ez a része picit gyengébb.

Délután vizsgálatok EKG/vérnyomásmérés/vérvétel/véroxigén/láz, belegyező nyilatkozat aláírása. A nővérek orvosok, takarítók körülöttem mindannyian zöld steril ruhában, maszkban, sapkában közlekednek. A folyamatos alaphangot adó légkondicionáló biztosítja a pormentes, azonos hőmérsékletű levegőt.

Délután állítgatjuk a skype-ot Hugival, Attival. A klinika nem tud internetet biztosítani, így mobilnetet használunk: remélem, a hét gigás csomag kitart, de azért az első naptól igyekszem takarékoskodni vele.

Este megnézem az új ügyeket, véglegesítem a visszakapott riportokat, kiküldöm az ügyfeleknek. Jó is meg rossz is, hogy tudok dolgozni még innen is. Jó, mert nem esek ki a napi körforgásból, de rossz, mert nem tudom igazán elengedni magam. Persze lehet, hogy ez kell a gyógyuláshoz.

Már nyolckor ágyba bújok, elálmosodtam: szerintem itt sokkal többet fogok aludni. Éjfélkor (!) jön a nővér lázat és vérnyomást méri, és valami gyógyszert be kell venni. Az all incluseve-nak ez a része nagyon nem jó…. Jajj, Annám írt háromnegyed kilenckor! Máris elaludtam az első 9-es skype beszélgetést! Ne haragudj, Csibe! Puszillak!