A hajnal a fürdőszobában ér: a nagy fehér mikrofonba áriázok. Mit mondjak, Grammy nem járna érte... Reggel jön a nővérke, panaszaim hallatán elmegy konzultálni a doktornőkhöz, hogy nem-e lehetne-e kapnom azt az EMEND készítményt, ami egy korábbi kezelésnél segített. .. Hurrá... megkaptuk az engedélyt! Most már csak azon szorítok, hogy a kapszula benn is maradjon. Fél óra múlva már érzem az áldásos hatását.

A reggeli és az ebéd is elcsúszik emiatt. Igazából minden felejthető: a 10 kanalas szabályhoz bevezettem a 10 falat szabályt is - ételtől függően. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy jelentős súlygyarapodásom van: hat liter folyadékot kapok naponta, és amíg a vízhajtó mozgásba nem lendül érzem, hogy a kezeim, lábaim nehezülnek.

Ma megtudtam a fedőnevét a kezelésnek is BEAM, azaz gerenda, sugárnyaláb. Pozitív kisugárzását érzem a szónak. Tuti segteni fog!

Délelőtt megválaszolom a fontosabb e-maileket, Atti egész nap szemlén van, Tündi van az irodában egyedül (mert az Elemér meg szabin). Délben elalszom, majd utána mozizás, ismét egy vígjáték. Délután Heni nővér, aki az elmúlt három napban velünk volt napközben, jelzi, hogy ő most elmegy szabira. Kicsit sajnálom, mert bár szigorú, kezdtünk megbarátkozni. A kezelésem végefelé jön majd újra.

Délután elbeszélgetek Rózsikával a takarító nénivel: öt évvel idősebb, mint én és már négy felnőtt gyerke és egy unokája van... Ismét megjegyzem, hogy hihetetlen módon vigyáznak a tiszta, steril környezetre. Naponta kétszer olyan szinten takarítanak ki, mint ahogy én otthon havonta egyszer. Shame... De Atti azzal poénkodott, hogy családunkban most tör majd ki a "tisztaság korszaka"!

Egész délután jól vagyok, jól is érzem magam. Sikerült beírni az elmaradt óra-adminisztrációt: nem Atinak kell majd küzdeni vele számlázás előtt.

Este akad némi izgalom, mert Péter nővérnek nem sikerül beüzemelni az infúziót az adagoló pumpával. Így most a gravitáció ősi  erejével csöpög belém a méreg. Aki a barátom, mert eltünteti a nem kíván potyautasokat. És még mondják azt, hogy a barátait az ember maga válogatja meg....

A kis engedetlen:

 A napi vicc a kesztrejtvény füzetemből: "Ki az abszolút szemérmes asszony? Aki úgy lesüti a szemét, hogy odakozmál." A viccet Klárinak ajánlom, aki mostanában nem szól vissza munkahelyén, csak nézi a fiatal generáció kibontakozását ... szemlesütve:-)

Lelkiállapotomról annyit, hogy tapasztalom, "Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad" őrzi gondolataimat, és egy megmagyarázhatatlan derűvel áraszt el. Csodás családom van, akik nagyon hiányoznak, nagy áldozatkészséggel, sok szeretettel: mindenki teszi a dolgát. Közös projekt ez, de a projektek napokból állnak, és a cél túlélni, átélni, megélni minden napot. Nem idegeskedünk, hogy mi lesz ha..., elég minden napnak a maga baja:-) És öröme: merthogy az is van itt: egy jó beszélgetés a takarító nénivel, a telefonok, a sok biztatás az ismerősöktől, az ablakon besütő nap, a nyugis alvás.  Köszönöm Uram, hogy ezt a napot is megéltem!